Szlovénia
18:002024. június 16.
Dánia
Szerbia
21:002024. június 16.
Anglia

Hungarian philology: Say what?

2010. szeptember 15. 14:05

Even the most resolutely monoglot know one thing about Hungary: its inhabitants speak a ferociously difficult language.

2010. szeptember 15. 14:05

„And the language’s unique fearsomeness is a source of pride to many Hungarians. After milking the adulation due a foreigner who has learned some Hungarian, the quickest way to drop like a lead balloon at a social gathering is to aver that “it’s not so difficult really; German takes longer.”

To dispel the myths: having 21 (or is it 26? One often suspects the number given is more a reflection of the learner’s machismo than anything else) cases means you have fewer prepositions to deal with. Vowel harmony - the practice, shared with many languages, including Turkish and Finnish, of adjusting the vowels in suffixes so that they resemble those in the root word - is just a way of sparing the tongue from unnecessary movement. English does something similar with consonants: an apple, a pear. It’s easier to say.

But that’s not to say the language isn’t weird. It is, for example, the only language this blogger knows that has a sense of national pride.

I’m not being flippant. I’m in Budapest as I write these lines. Budapesten vagyok . Literally, I am "on Budapest". Later this afternoon I’m heading up the Danube to the Óbuda sziget, to enjoy mainland Europe’s largest music festival. (More on that later). Megyek Óbudára  [I’m going onto Óbuda].

But what if I pop across the border to Vienna? Megyek Bécsbe. [I am going into Vienna]. Or what if I’m in Bucharest? Bukarestben vagyok. [I’m in Bucharest].

Spot the difference? Though there are exceptions, in general, if it’s a town that is felt to be part of the homeland, you’re on it. If it’s abroad you’re in it.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Arma Gedeon
2010. szeptember 16. 23:31
A franciák tán valamivel büszkébbek a nyelvükre. Erről a hülye angol cikkíró nem tud, pedig szomszédok. A -ban/-on/ott nem szabály, hanem SZOKÁS kérdése. Csíkszeredában, Rimaszombatban, Sátoraljaújhelyben. Szokás és kész.
eperke
2010. szeptember 16. 15:39
Egyetértek azokkal a hozzászólókkal, akik baromságnak titulálták a cikket (jellemző, h. egy, a "Szigetre" igyekvő bloggertől származik...). Úgy általában egy nyelv annak nehéz, aki nem akarja megtanulni. Teljesen fölösleges misztifikálni a nyelveket, mindegyiket meg lehet tanulni magas fokon, ha az embert a kultúra is érdekli. Ha nem, akkor viszont soha nem fogja rendesen beszélni.
suski
2010. szeptember 16. 15:30
Ez most irónia akart lenni vagy ezt a sok sületlenséget komolyan gondolta a szerző? Miért kell ilyen f.szságokkal etetni a külföldi olvasót, akinek feltehetően fingja nincs ezekről a dolgokról? Azt már előttem is leírták, hogy a Mo-on belül is használjuk mindkét ragot és magyar anyanyelvű ember nem mond olyat, hogy "New York-on vagyok ", de a szerző által vmi gyanús nemzeti büszkeséghez kapcsolt jelenség más nyelvekben is megvan. Mondjuk a finnben is lehet -ban/ben ( -ssa/ssä) vagy -on ( -lla/-llä) pl. Helsingissä és Tampereella és semmi köze nincs ahhoz, hogy hol van a város, mindkettő azt jelenti, hogy abban a városban. Aztán nem is kell ilyen fura nyelvekhez menni, mert mondjuk a norvégban is van "i" és "på", bár itt van vmi szabályféle aszerint, hogy a város tengerparton vagy az ország közepén van-e.
crm114
2010. szeptember 15. 17:33
Egyébként ha Magyarország Kína lenne, akkor rövid úton elintézetné a magyarellenes külföldi újságírókat, és az első pár ilyen eset után a többi elkényeztetett angolszász hülye is gondolkodna, mielőtt írni kezdene.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!