Hang, még a régi

„Ez a 180 perc, Mong Attilával!

Barátaim, ha pechünk van, így kezdődik a reggel. És sajnos akkor sem jobb a helyzet, ha Mong Attila helyett valaki más vezeti a Kossuth Rádió információs műsorát. Műsor!? A 180 perc ma már nem is annyira rádiós program és produkció, mint inkább képviselet, sőt nagykövetség. Történetesen a Valutaalap budapesti nagykövetsége, egyben pedig a nemzetközi bankárvilág helyi érdekképviselete. Szinte mindennap terítékre kerül a 180 percben az a vita, amelyet Orbán Viktor és kormánya folytatott Budapesten az IMF és az EU képviselőivel. Tudjuk, hogy ez nem egy szégyenlős beszélgetés volt, nyomát sem lehetett felfedezni benne annak a már-már beteges szervilizmusnak, amelyet a szocialista kormányoktól szoktunk meg, ha felettük álló nemzetközi szervezetekkel tárgyaltak. A 180 perc és szerkesztői, akik tudják persze, hogy a műsor valami csoda folytán messze túlélte már a neki szabott életciklust, szóval a 180 perc tragédiaként tüntette fel a vitát, s annak eredményét, a külföldi tárgyalók sértett távozását.

Szereplő, pontosabban megszólaló, aki megfelel e szerkesztői koncepciónak, aki szívesen alátámasztja a riogató jóslatokat, mindig akad. Olyan is, aki kereken kimondja: az IMF nélkül elképzelhetetlen az élet. Mármint Magyarország élete. Egyszer lesz olyan is, aki leszögezi, itt hülyék élnek, az IMF zseniális iránymutatásai nélkül elveszünk. Tegnap épp Simor András bankelnököt idézte ezzel kapcsolatosan a 180 perc. Lenne még hitele Simornak!? Az, hogy mi lehet erről az egészről a szavazók által felhatalmazott kormány véleménye, és mi a stratégiája, nem derül ki. Tegnap sem derült ki. Onnan, a folyónak arról a partjáról nem beszélhetett senki. Beszélt viszont Urbán László, az EBRD igazgatóhelyettese. Egy kis reklámízű felvezetés után kellett megtudnunk azt újból, hogy a nagy globális pénzügyi szervezetek nélkül nem megy, mert nem mehet itt semmi.”