Egyszerűek

„A Galamus olvasói közül minden bizonnyal csak keveseket érdekelne egy részletesebb elméleti fejtegetés a politikai döntéshozás és a tudomány kapcsolatáról, vagy a társadalomtudományok objektivitásáról, alkalmasságáról a társadalmi mérnökösködésre. A most nálunk is közölt nyílt levél azonban egy sajátos hazai helyzet gyümölcse. Szerzőjével szemben elkövetem azt az udvariatlanságot, hogy nem figyelemre méltó kérdéseivel foglalkozom, hanem azzal a helyzettel, amelynek terméke. A büntetőpolitikával foglalkozók jól ismerik azt a kiszolgáltatottságot, amit a büntetési rendszer, a büntetésvégrehajtás és a büntetőjog szűk látókörű ideologikus politikai cibálgatása hoz létre, ciklusról ciklusra, néha azon belül is. Ritkán hallgatták meg a szakemberek, kriminológusok, jogalkalmazók tapasztalatait, vagy ha igen, e meghallgatások hatása minimális volt. Sajátos kivétel ez alól a Gyurcsány-kormány bűnmegelőzési programja, az ártalomcsökkentésre, áldozatsegítésre és mediációra alapuló büntetőpolitika. De ez a terület különösen kiszolgáltatott a populizmus csábításainak, hiszen közvetlen kapcsolatban áll az egyik legfontosabb közjavunkkal és a felvilágosulatlan pánik gerjesztésére legalkalmasabb jelszóval, a közbiztonsággal.

A Fidesz egyszerű kormányzása ennek a logikának megfelelően működik és a kádereit is ennek megfelelően választja magának. A romlás viszonylag hamar érződik majd számos területen. Amiről azonban a minden bizonnyal tájékozott szakember által írt nyílt levél szól, sajátosan működő szféra. Azok a társadalmi károk, amelyeket egy esztelen szigorítás és irracionális büntetési rendszer okozhat, a társadalom olyan tereiben gyűlnek össze, ahol minimális az érdekek képviseletének esélye, ahol lényegében nincs civilizált önvédelem, olyan csoportokat súlyt, amelyeknek nincs hangjuk. A reakciók pedig további szigorításokra ösztökélik majd az egyre egyszerűbbé váló döntéshozókat.”