Cigánykérdés – szavak, szimbólumok

„Amikor Göncz Árpád Kossuth téri beszédét, amint személyesen is láttam, az Antall–Boross-féle kormánypárt által felheccelt darutollas, nyilas- és horogkeresztekkel s egyéb szélsőséges attribútumokkal feldíszített söpredék zavarta meg, az MDF-es többség az ötágú vörös csillag betiltására koncentrált az erőszakos – tehát nem alkotmányos – szervezetek betiltása helyett. Látott valaki akkor vagy azóta romboló, benzines palackos, tévészékházgyújtogató, a Kossuth teret összehugyozó, a rendőri intézkedésnek ellenszegülő, kordonbontó kommunista csőcseléket? Mert én nem. Újnyilasokat – esetenként Fideszhívekkel együtt garázdálkodva – annál inkább. Folyik a harc a szavakért és a jelképekért – a szavak és a jelképek ellen. A mellébeszélésért – a tiszta beszéddel szemben. Az elmúlt kormányzati ciklusban a jobboldali ellenzék minden eddiginél erőteljesebb támadást indított az ép ész, vagyis a kölcsönösen érthető szavak és szimbólumok ellen, a mitologikus, népbutító kommunikáció fenntartásáért. Mégis azt állítom, hogy szavakat és szimbólumokat, gondolatokat, tévedéseket vagy akár szándékos hazugságokat nem szabad és nem is igen lehet betiltani mindaddig, amíg azok nem lépik át a bűncselekmény, a rágalmazás vagy az uszítás határát. Lehet viszont a politikai korrektség jegyében úgy beszélni, hogy mondanivalónk ne legyen se félreérthető, se fölöslegesen sértő.

A cigányokkal kapcsolatos valóságos kérdések, ha korrekt módon tesszük fel őket, másképpen hangzanak. Például úgy, hogy a roma családok gyermekei hozzájutnak-e színvonalas, a társadalmi integrációt megalapozó oktatáshoz és szakképzéshez. Lesz-e út, amely az egykori roma munkavállalókat és utódaikat visszavezeti a munka világába? Megszűnnek-e a miskolci Lyukóvölgyben, a Kecskemét környéki tanyavilágban, a Baja melletti zártkertekben és az ország ezer más helyén növekvő gettók, telepek, szegregált kolóniák? Gyengülnek-e a roma közösségeket sújtó, bűnözést is indukáló tényezők, köztük az állami, parlamenti rasszizmus? Mert ha nem is létezik »cigánybűnözés«, és ha a romák igen nagy többsége nem is bűnelkövető, és ha egy évtizede folyamatosan csökken is Magyarországon a bűncselekmények és a szabálysértések száma, attól még ijesztően sok roma honfitársunk kerül börtönbe vagyon elleni és egyéb bűncselekményekért.”