Amiről a szónok hallgat

„Az Európai Parlament némiképpen önmaga paródiáját mutatta be, amikor először is kiharcolta, hogy az európai bizottsági elnökénél lényegesen erősebb politikai legitimációval és hatáskörrel rendelkező amerikai elnök amerikai törvényhozási beszédéhez hasonló beszámolót tartson Barroso, majd a legfontosabb dolga az volt, hogy frakciói megtilthassák, büntessék, esetleg bátorítsák-e a képviselők ilyen-olyan tüntető távolmaradását. Orbán Viktor ezzel szemben szokásához híven nem az Országgyűlésben, hanem ezúttal egy egyházi gimnáziumi épületben, a Professzorok Batthyány Köre előtt vetett számot és mutatott utat. Barrosonak azért nincsen jelentős ellenzéke az Európai Parlamentben, mert formálisan minden nagy párt mögötte áll, és az igazi törésvonal a kormányként működő bizottsági testület és a képviselőkből álló parlament között húzódik. Orbánnak azért nincsen erős parlamenti ellenzéke, mert igen erős frakció támogatja, amely szépen, fegyelmezetten erősíti a kormány mozgásterét önmagával szemben. Nem csak ellentétként, de hasonlóságként is megfogalmazható, hogy Barroso politikai kockázat nélkül elmehetett egy jogköréhez képest gyenge parlament elé, Orbán pedig hasonlóképpen távol maradhat a gyengülő jogkörű parlamenttől.

A két beszéd legfontosabb hasonlósága kevésbé tartalmi, mint inkább taktikai és retorikai. Bár úgy tűnik, hogy, mindkét beszéd fontos politikai, kormányzási funkciót töltött be, egyik sem akarta megváltoztatni a történelem menetét, hiszen mindkét politikus sínen érezheti magát. Barroso beszédének a súlyát azzal csökkentette, hogy a gazdasági alkotmányosság alapját jelentő egységes piaci reformok fontosabb elemei vagy éppen azok hiánya már júliusban ismertté váltak, ugyanakkor a részleteket csak októberben ismerhetjük meg. Ehhez hasonlóan Orbán már a pártja holdudvarának kötcsei találkozóján elmondta, hogy az általa vezetett hatalmi tömb a korábban vártnál hamarabb, már jövő év elején befejezi az alkotmányozást, ugyanakkor az új alkotmány részleteivel csak a következő hónapokban ismerkedhetünk meg. Mindketten jelezték, hogy volna ugyan miről beszélniük, de ezt máskorra tartogatják. Mindkét szónok tartott már jobb, fontosabb beszédet, olyat, amelynek fordulatait, gondolatait sokan megjegyeztük és sokat ismételtük, de szerintem most egyikük sem törekedett ezek túlszárnyalására. Különböző okokból, de sem Barroso, sem Orbán nincsen olyan helyzetben, hogy a politikai évnyitón ellője a puskaporát.”