„Miközben az angyalok diszkréten, de határozottan tartották két, sőt több oldalról is az épületet, a miniszterelnök barátságosan, alattvalóit mély empátiával kezelve kifejtette, hogy bármit megtehetne, de mégsem teszi. Precíz törvényhozási munkával ugyanis, a fideszes képviselők bármelyike által benyújtott bármilyen törvényjavaslat alapján bármikor fel lehetne oszlatni ezt az OÉT-nak nevezett gittegyletet, hiszen erre is felhatalmazást kapott a forradalom vezető pártja, mint egyébként mindenre az égvilágon. Nem tekintjük kőbe vésettnek az érdekegyeztetés jelenlegi formáját, jegyezte meg bíztatóan a miniszterelnök, mintegy jelezve azt is, hogy kőbe vésni itt egyedül ő fog, mire az angyalok alig érezhető finomsággal megsuhogtatták a szárnyukat. Igaz, azt a résztvevők egyike sem állította a találkozó után, hogy angyal szállt át fölöttük, ám azt valami sejtetni engedte, hogy aki nem úgy egyeztet, ahogy a népakarat előírja, az röpülni fog. (...)
Miheztartás végett még azt is elmondta, hogy a kormány számára a választói akaratot semmi sem írhatja felül, és ha ez a választói akarat ütközik az Érdekegyeztető Tanácsban kötött megállapodásokkal, akkor a kormánynak a választói akaratot kell elsődlegesnek tekintenie. Angyali nyelvre lefordítva ez annyit tesz, hogy mindenki nyugodtan befoghatja a pofáját, a jövőben lehetőleg otthon egyeztessen saját magával, a miniszterelnök pedig közben azt a választói akaratot teljesíti, amiről csakis ő, a meg- és kiválasztott tudja, hogy micsoda.”