A futballokos

„Mit csináljon a sportőrült magyar ember, amikor azzal szembesül, hogy az ország miniszterelnöke egy teljes órára átveszi a hatalmat az ország vezető sportcsatornája felett? Hogy nincs előle hova menekülni, Hogy attól kell rettegni, jövő héten a Spektrumon beszél majd gyermekkori élményeiről a rákosi viperával, azután meg a Paprikán tömi a kolbászt. A magyar válogatott meccse előtti egy órát valami gólösszefoglalónak kell szentelni, nem a nyomorult politikának, ebben az interjúban konkrétan az MSZP neve is elhangzott. Egy órát fociról a világon szinte senki sem tud beszélni. José Mourinhóval nem adna le egy teljes órás beszélgetést a spanyol tévé, mert egyszerűen senkit nem érdekel annyira. Az Orbán-interjú is elsősorban unalmas volt, de hát ha valaki a hatalmát arra használja ki, hogy gyermekkori álmát megvalósítva első lehessen a tízmillió szövetségi kapitány közt, akkor nyilván nincs mit tenni. Ugyanakkor számos tanulság is volt itt.

Először is a szervilizmus újabb és újabb bugyrai nyíltak fel, az ilyesmit mindig szórakoztató nézni. Voltak pillanatok a beszélgetés folyamán, különösen az elején, amikor még Orbán arcán is kínos mosoly játszott. Máté Pál, a csatorna főszerkesztője a nézők nevében is megköszönte, hogy a miniszterelnök úr a drága idejéből szánt egy órácskát a Sport1-re, és végig nagyon jól játszotta a sztár előtt elaléló, utolsó erejével kérdező kisfiú szerepét. Az külön szép volt, ahogy Csányi Sándor urat urazta, a csúcspont azonban mégiscsak a kis Gáspár előremenetelét firtató kérdések voltak. És az sem volt rossz, amikor idézte Joseph Blatter urat, aki szerint ilyen szép futballakadémia egész Európában sehol sincs.

A beszélgetés legérdekesebb tanulsága az volt, hogy Orbán, aki élete egyetlen szenvedélyének a futballt nevezte, és azzal kérkedett, hogy hétvégénként néha több NBI-es meccset is megtekint élőben, mennyire nem ért a focihoz. Mezey doktor istenítése még hagyján, hiszen ő gyakorlatilag a beosztottja, úgyhogy el lehet tekinteni attól a kellemetlen ténytől, amit Ághassi kolléga egyszer zseniálisan úgy fogalmazott meg, hogy a Doktor nagy balszerencséjére sajnos ennek a játéknak nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oldala is van. Az azonban már tényleg megbocsájthatatlan, hogy egy magát szerényen »futballokos«-ként definiáló ember, aki »az átlagos szurkolónál kicsit mélyebben nézi a meccset« Lothar Matthaust dicsérje, ráadásul Erwin Koemannal szemben. Koeman valóban nem a világ legjobb edzője, és a magyar válogatottal elért eredményeit is lehet vitatni. Na de hogy vele szemben valaki azt a Matthaust ajnározza, akihez képest Maradona edzői karrierje világra szóló siker, aki saját hazájában is közröhej tárgya, akit már brazil és osztrák kiscsapatoktól is kirúgtak, jelenleg munkanélküli, mert a kutyának sem kell, és egészen egyszerűen nem lehet az övénél siralmasabb edzői pályafutást mondani az utóbbi tíz évből, az azért megdöbbentő.”