Változó ünnep

„Ezért ez a nap – bár sohasem kisajátítottan – egyházi ünneppé lett, de a teljes keresztény Magyarország szimbólumává. A legkeményebb tiltások idején is, maga a nemzet mély áramlataiban, határokon belül és azokon túl, tudta és érezte, hogy nem az új kenyérről van szó, hiszen nem csak kenyérrel él az ember. A kommunista alkotmány dísznapja pedig a többi csinálmánnyal együtt nem érintette meg az emberek szívét. (...)

Nem véletlen, hogy ezen a napon lép hatályba a kettős állampolgárságról szóló törvény az összetartozást szimbolizálva. Valószínűnek látszik az is, hogy ez lesz az utolsó »ünnepnapja« a régi alkotmánynak, s az új, minden bizonnyal, magában foglalja és életre kelti Szent István szellemét. A világ szekularizált és »liberalizált« része valószínűleg nem fogadja kitörő örömmel, hogy a Magyar Köztársaság odaadással ünnepli első és ráadásul szent királyát. Pedig ez a király mindig az „idegenek” különös megbecsülésére intett, sohasem hirdetett elkülönülést, és az ország, a későbbiek során, nem terjeszkedett mások kárára. Állami léte több mint ezer éve vitathatatlan. Voltunk »nagyok« és lettünk »kicsinyek«.”