Tovaúszó történelem

„Eljön a csütörtök délután. És vele a történelem. Női 200 vegyesen két magyar küzd az első és a második helyért, végül egyetlen századmásodperc, ahogy írtam, egy lerágott körömnyi különbség dönt közöttük Hosszú Katinka javára, aki partot érve azt mondja, bárcsak ugyanazt az időt érték volna el Verrasztó Evelynnel, mert akkor mind a ketten Európa-bajnokok lehetnének! Ábrándnak is szép. De fél óra telik csak el, amint a négyszer kétszázas gyorsváltó harmadik tagjaként Hosszú visszaszerzi a vezetést, az utolsónak rajtoló Verrasztó pedig őrületes hajrában legyőzi a franciát. A magyar váltó aranyérmes! Ilyen csoda 1954 óta nem esett meg. Annak a torinói diadalnak a részesei, Gyenge Valéria vagy Szőke Kató, ma már nevek a márványtáblán.

Ezen gondolkodom, no meg Katinka nyilatkozatát morzsolgatom elfelé menet, és egyszer csak azon kapom magam, hogy a Jászai Mari téren állok. Hogy jutottam ide? Átjöttem volna az utálatos Margit hídon? Ma sem tudom. Hisz csütörtök délután elragadott és felkapott a történelem.”