Sorvezető hobbipártoknak

„Ne udvaroljunk a médiának. Inkább vásároljunk. Az újságírók színes, szeretetreméltó, de rendetlen népek, sokukban rejlik elvetélt politikai ambíció. Megfelelő irányítás nélkül mindenféle zöldségeket írogatnának naphosszat, aztán elvárnák, hogy arra építsünk mi politikai kampányokat. Ha viszont miénk a lap, a tévé vagy a rádió, már csak egy kipróbált karmester kell, és a kórus úgy szól, mint a nemzeti filharmonikusok. Két típus különösen értékes nekünk: az egyik a megszállott, amelyik egy Savonarola engesztelhetetlenségével űzi a Gonoszt, a másik meg még a szép emlékű APO kebelén tanulta ki a szakmát, csak később megtért. (Erre egyébként nem árt néha figyelmeztetni.)

Soha ne tegyünk javaslatokat. A politika nem alternatívák közötti választás, hanem harc: vagy mi vagyunk hatalmon vagy az ellenség. (Az előbbi a kívánatos.) A javaslattétel vagy a vita etológiai megközelítésben maga az alávetés gesztusa: azt jelenti, hogy az illetőt elfogadtuk partnernek vagy vezetőnek, ami gyerekes hiba. Ha az ellenfél osztogat, ne bíráljuk; majd a számla beérkezésekor csapjunk csatazajt, de akkor nagyot. A legképtelenebb ötleteket – ingyenes budapesti vagy légiközlekedés – se bíráljuk szemtől szembe, inkább jegyezzük meg, hogy a kánikula meg-megzavarhatja az agyműködést, és egyébként is már régen megmondtuk: bűn volt a kórházi pszichiátriai osztályokat csak úgy szélnek ereszteni.(...)

Mindig trikolór előtt nyilatkozzunk. Szó mi szó, a kokárda pártjelvénnyé való átnemesítése nem sikerült maradéktalanul, de az első házát ne magának építse az ember. Nem vagyunk Krőzusok, elég ha a nemzeti lobogó a kamera látószögét fedi. Nézzünk csak rá háztáji szocialista barátaink sajtótájékoztatóira: még a gipszkartont se tudják összeilleszteni tisztességesen. Ha ez így megy tovább, hamarosan már főellenségnek se lesznek jók, pedig az minden háború kvintesszenciája: akár a mosolygós arcunkat mutatjuk, akár a zordat, a végeken szünet nélkül kell hullaniuk a bombáknak. A bombatölcsérekből sarjadnak a mi önkormányzataink virágai, üzemi lapjaink robotosai ezt már réges-rég megtanulták.”