„Kaptam egy komboloit. Aki járt már Krétán, bizonyosan ismeri ezt a rózsafüzérhez hasonló, ámde vallási tartalom nélküli, gyöngyökből fűzött kis láncot. A komboloi praktikus játék: szórakozásból vagy feszültséglevezetésként pörgetik az ujjuk között görög barátaink. És ahogyan az lenni szokott, a komboloi csak pörög, pörög, és bár állítólag szerencsét is hoz, leginkább az történik, hogy az ember gondolkodik egy jót közben, ha már máskor nem szokott.
Magyarország komboloijátéka néhány hete a Biszku Béla-ügy. Bár szerencsét is hozhatna, leginkább feszültséglevezetésre alkalmas. Biszku Bélával és az ő újdonsült ügyével ugyanis van egy alapvető probléma: az ’56-os forradalom hóhéra eddig is itt élt köztünk, és a rendszerváltás óta eltelt húsz évben semmit nem tettünk közpellengérre állításáért. Ha nincs Novák Tamás és Skrabski Fruzsina dokumentumfilmje, pontosan annyit beszélnénk róla, mint a már halott Czinege Lajosról vagy a Komócsin fivérekről. Semennyit.
S miután komboloiországban élünk, a dolgokat csak pörgetjük, forgatjuk, de tettekre sose váltjuk, Biszku Bélának igazából nincs félnivalója. Mi több, a többi lumpenproletárból élet-halál urává emelt rózsadombi kommunista is háborítatlanul éli világát. Egészen biztos, hogy amíg mi Biszkuról vitatkozunk, ők gazdagon és elégedetten, ágyban, párnák közt hunynak el hamarosan, a forradalom leveré séért kapott vérdíjból pedig becses dinasztiáik is eléldegélhetnek az idők végezetéig.”