Fordulat és reform?

„A forint árfolyama zuhanni kezdett, és bár a folyamat megállt, az árfolyam nem került vissza a korábbi (még mindig alulértékelt) szintre. Ilyen nyilatkozatot hivatalos személynek tenni képtelenség, de még inkább az, ha ez következmények nélkül marad. Sőt érdemi helyreigazítás hiányában nem is tudott a forint visszatérni korábbi árfolyamára. De még mindig nincs vége, az IMF-tárgyalások félbeszakadása miatt – és bizonyos sajtóorgánumok sajnálatos rásegítésével – további leértékelődés következett be. Még érdekesebb ez a dolog, ha figyelembe vesszük, hogy a megállapodásra nincs is szükség. A forint árfolyama viszont tovább romlott.

A forint megrendítése és az ezt kísérő hatalmas társadalmi veszteségek, a lépés közgazdasági értelmetlensége és a mértékadó üzleti körök reakcióinak enyhesége (valójában elmaradása) arra utal, hogy ez az akció semmiképpen nem lehetett ellentétben egy elég jól körülhatárolható, újabban ismét hangadó nagyvállalkozói csoport érdekeivel. Rövid távon sem, ha éppen akkor kötöttek határidős ügyletet a devizapiacon és hosszabb távon sem, ha az az érdekük, hogy megkeresett valutájukért sok forintot kapjanak. De azoknak sem előnytelen ez, akik ingatlanokban is utaznak, s olcsón akarják az ingatlanvagyon nagy részét (mások otthonait) megszerezni.”