Címzett rendőrgyilkosságok?

„Ez az ország alá van aknázva, ez az első. Arra a kérdésre, hogy miért, hogyan volt lehetséges, hogy 2006. október 23-án izraeli kommandósok magyar rendőr- egyenruhában meneteltek, magyar rendőrök kötelékében és egyre megy, hogy irányítottak vagy megfigyeltek, vagy harcoltak is, vagy sem. Mi kérdeztünk, válasz nem érkezett, igaz, tagadás sem. A dolog el van felejtve. Gergényi, az akkori vasprefektus esetleg el lesz kapva, vagy Szilvásy, a titokminiszter, de az ország aláaknázottságáról hallgatunk.

Az alsóörsi eset azonban újra felszínre hozza a kérdést. Most Svájcba vezetnek a szálak, ha ugyan oda, és ha egyáltalán szálaknak lehet ezeket nevezni. De bebizonyítódik, hogy ennek az aláaknázó hatalomnak, amely lehet nem csupán izraeli is, széles sajtókapcsolatai vannak, etetni tudja a sajtót, hallgatásra tudja bírni, meg tudja kötni a felderítés kezét, sőt az államot meghőkölésre tudja kényszeríteni. Az elmúlt rendszer titkosszolgálatainak kutatásáról, besúgóiról, jelentéstevőinek működéséről adott esetlen leleplezéséről állami intézetek, levéltárak gondoskodnak, de a mai ügynökök, az idegen állam szolgálatában álló egyének, szervezetek, és a fedett tevékenységek felderítéséről, aknamunkájuk kivédéséről semmit nem tudunk, nem hallunk. Létezik ilyen?

Az eredményekből, a cigánygyilkosságok sorozatából, a rendőrgyilkosságokból arra juthatunk, hogy ez a szerv, ha van is, gyenge. Nem a munkájuk mikéntjéről való tájékoztatás hiányzik, az természetesen csak a szakma szabályainak megfelelően történhet, hanem éppen az eseteket vizsgálva és a játszi könnyedséget tapasztalva, amellyel a magyar szervekkel kibabrálnak, következtethetünk a gyengeségére. Nem tudjuk hányan és miért, milyen eszközöket birtokolva, netán fegyvert is tartva élnek, dolgoznak az országban és kiknek és mely államok, nemzetközi szervezetek javára tevékenykednek.”