A szemét felett lebegünk

„Az IMF hazazavarása kapcsán felmerült az ország hitelminősítésének, azaz hitelkockázati besorolásának esetleg változása (romlása) is, ennek kapcsán szeretném az alábbi ábrát elemezni. Már előre látom, hogy milyen kommenteket fogok ezért a cikkért kapni, de nem baj.(...)

A piac, mint látszik, azóta sem tárt teljesen magához. Jóllehet. a magyar kamatszint békebeli szintekre csökkent, de időleges jövés-menésen kívül külföldiek komoly tételben nem vettek magyar állampapírt. A magyar tőkepiac a kívülállók számára nem vonzó, hogy miért, annak eldöntését az olvasóra bízom. Érdekes viszont, hogy azért van egy stabil réteg, akik nem adtak el sem akkor, sem azóta. Ez a 2200 milliárd forint a válságban sem mozdult meg. Ez jó hír, hiszen ezek szerint van, akinél nem vesztettük el a hitelünket teljesen. Egyelőre. Magyarország ugyanis a mai napig úgynevezett »befektetési kategóriájú« (hivatalos terminussal »investment grade«) ország, ami nagyjából azt jelenti, hogy aki nekünk kölcsönadja a pénzét, az nagyobb valószínűséggel kapja vissza, mintha mondjuk Argentínának vagy Ukrajnánaknak adná kölcsön. Azt, hogy egy ország, vagy bármilyen hiteladós »befektetési« vagy »nem befektetési« kategóriájú, az úgynevezett hitelminősítő intézetek döntik el, még fokozatot is adnak, hogy az adós mennyire befektetési vagy mennyire nem befektetési kategóriájú. A tíz legjobb fokozat a befektetési, az alatta levő 10-11 fokozat pedig különböző mértékben spekulatív, azaz nem befektetési minőségű. A kettő közti határvonal pedig kritikus. A hitelminősítők is megérik a pénzüket persze, hiszen a válságot, illetve az ahhoz vezető hitelezési problémákat pont a hitelminősítők nem vették észre. Sokat elárul az is, Görögországot a három nagy hitelminősítő csak az idén sorolta át nem befektetői kategóriába, amikor az már lélegeztető gépen van, és nemzetközi segítség nélkül még a villanyszámlát sem tudná kifizetni. Ezzel sajnos egyelőre együtt kell élni, a hitelminősítők a múltba és a jelenbe, nem pedig a jövőbe néznek, pedig elvileg azért vannak. Igaz, a múlt meg a jelen biztosabb, mint a jövő.”