Tehetetlen lavírozás Orbán „szabadságharca”

„Az orbáni fordulat azért visszás, mert szubsztantív változás helyett (hiszen a közpolitikai intézményrendszer - már ha hiányosan és néha károkat okozva is, de demokratikus – és ezt nehéz szimbolikus fordulattal együttműködéssé fokozni) a változatlanságot az értelmetlen NER-ben ismét változássá maszkírozza.

Mert ad-e választ a magyar gazdaság kitörési pontjainak hiányára Matolcsy? Hát legyünk jóhiszeműek: eddig nem adott. Ad-e a nyolcvan éves demográfiai/spirituális lejtmenetre (ami a legérzékenyebb „boldogság mutató”) választ az IMF elvárásai és a választói várakozás satupofái közé szorult lavírozás? Nem tud adni. Ad az emberi méltóságot és a közösséget pusztító diktatúra és posztkommunista félmúlt igazi kérdésére maradványaira választ a NER? Aligha.

De pontosan ennek a tehetetlen lavírozásnak a ténye szülte meg a mindent túlharsogó forradalmi, elitváltó, rendszerbuktató retorikát. Azért, mert mindennek úgy kell maradnia, ahogyan volt.

Az igazi feltételrendszer megváltoztatására nincsen koncepció (annyi sem mint Kadhafinak), ezért szükségképpeni pótcselekvéséként megmarad a kétharmaddal való folytonos manőverezgetés. Engem épp nem zavar, mert nem hiszem, hogy alapjogaim csorbulhatnak, csak éppen semmit nem old meg.”