„Srbija.blog: Ön hogyan látja a Sólyom utáni szerb-magyar viszonyt annak tükrében, hogy Sólyom László a határon túli magyarság érdekeit komoly konfrontációkat is vállalva igyekezett képviselni. Szerb kollégájával, Boris Tadićtyal parolázva példaértékűnek nevezte a szerb kisebbségi politikát. Fenntartható és folytatható-e mindez a »négyharmad« iránt szavakban elkötelezett, ám inkább krizantém kiállításokat megnyitó típusú köztársasági elnökkel is?
Tálas Péter: A mai szerb-magyar államközi viszony valóban jó és a mai szerb kisebbségi törvények (a nemzeti tanácsi törvény mellett ide sorolnám az új vajdasági statútumot és a kisebbségek parlamenti képviseletét biztosító ún. »természetes küszöb«-szabályt is) szerintem példaértékűnek mondhatók. Nem azért, mert nem tudnék jobbat elképzelni, hanem mert ezek a mai európai átlag, és az uniós standard feletti kisebbségi jogokat biztosítanak. A példaértékű jelzőt annál is inkább merem használni, mert figyelembe kell vennünk, hogy a közép- és kelet-európai térségben az elmúlt húsz esztendő új nemzetállamok megjelenésének és kiteljesítésének jegyében telt el (felbomlott a Szovjetunió, a délszláv háborúk eredményeként szétesett Jugoszlávia, s szétvált Csehszlovákia is), s az ilyen kurzusokra nem igazán jellemző a kisebbségi kérdések iránti érzékenység. Azt persze majd az idő mutatja meg, hogy mennyire sikerül realizálni ezeket a jogokat. Ez nyilván egy soktényezős politikai küzdelem kérdése lesz, aminek egyik eleme az új magyar államfő és az új külügyi kormányzat tevékenysége. Erről ma még korai ítéletet mondani – adjuk meg nekik is a »100 nap« türelmi időt. De annyit azért megállapíthatunk, hogy a szerb-magyar viszonyban az elmúlt két hónapban nem történt semmilyen visszaesés (Belgrád például nem volt elutasító a kettős állampolgársági törvénnyel kapcsolatban), Schmitt államfői tevékenysége pedig külpolitikailag lehet, hogy »Sólyom-szerűbb« lesz, mint belpolitikailag, hiszen például a vajdasági magyarok melletti lobbizás kellően látványos és összefér a Fidesz-kormányzatnak az új elnök iránti elvárásaival. (...)
Srbija.blog: Egy (újabb) szerbiai határtologatás hogyan érintené a magyar bel-, kül-, és biztonságpolitikát? Ez elvileg kizárt, de az elmúlt 20 évben a volt Jugoszlávia térséget annyiszor átszabták, mint Tánti néni otthonkáját és talán egy alsó-tiszamenti magyar többségű településeket érintő »mini Trianon-revízió« sem teljesen elképzelhetetlen. Mi történhet akkor, ha újabb átrendeződés kezdődik délen? Például a koszovói Mitrovicáért cserében egyes albán lakta dél-szerbiai területekről lemondana Szerbia. Lennének-e Trianon revízióját követelő hangok? Ön szerint létezik erre vonatkozó forgatókönyv akár a magyar titkosszolgálatok, akár a diplomáciánk részéről. Egyáltalán kell-e, szabad-e ezekkel az opciókkal foglalkozni mindaddig, amíg nincs ilyen konkrét politikai helyzet?
Tálas Péter: Nem tudom, hogy létezik-e ilyen »titkosszolgálati« vagy »diplomáciai« forgatókönyv (a Jobbiknál talán), de ha létezne is, irreálisnak és értelmetlennek tartanám, ami nem vezetne eredményre, nem lehetne hozzá nagyhatalmi támogatást szerezni, viszont durván ártana a vajdasági magyarságnak (akiknek a többsége nem az említett Tisza-menti területeken él) és Magyarország nemzetközi presztízsének. A Mitrovica-Presevo területcsere inkább elméleti játék, semmint reális lehetőség (a mostani a hágai bírósági döntés után pláne), és »Tánti néni példája« sem jó, hiszen a közigazgatási határok átmetszésére az elmúlt húsz évben egyszer sem került sor (márpedig egy esetleges Tisza-menti revízió a Vajdaság belső feldarabolásával járna). Ráadásul Koszovó elszakadását leszámítva ezek az »átszabások« nem magára Szerbiára vonatkoztak: a függetlenné vált köztársaságok Jugoszlávia és nem Szerbia részei voltak, vagyis például Horvátország legfeljebb elvált Szerbiától – de nem kiszakadt belőle! Összességében tehát úgy gondolom, hogy nagy botorság, mi több szűklátókörű ostobaság, politikai szempontból pedig felettébb kártékony azt az illúziót kelteni bárkiben, hogy bármiféle »mini Trianon-revízió« közelebb vinné a napjaink magyar társadalmait (határaikon innen és túl) az őket érintő problémák megoldásához.”
