„A 185. Anna-bál közönségét persze senki se kérdezte, hogy akar-e nagy nyilvánosság előtt időt múlatni, meg hát a rendezvény szerves része a nép figyelő tekintete előtt történő látványos bevonulás. Mindenesetre az est élő közvetítésére vállalkozó Duna Televízió képein erősen feszélyezett bálozókat láthatott a néző. A kisebbik közszolgálati tévé ugyanis jelentős csapaterővel képviseltette magát a balatonfüredi partin: a mosdókat leszámítva szinte alig akadt zug, ahol a bálozóknak ne kellett volna operatőrök váratlan felbukkanásától tartaniuk.
Értem a célt: megfogni a néző kezét, behúzni őt is a forgatagba, hogy úgy érezhesse, mintha együtt dorbézolna az elittel. Márpedig a virtuális valóság felépítéséhez pénz, paripa, fegyver is kell dögivel. Jó példa erre a sport: míg régebben egy-két kamera elegendő volt a futballközvetítéshez, addig ma már a legelképesztőbb ötletekkel állnak elő a rendezők, hogy tényleg testközelivé varázsolják az élményt. Előbb-utóbb a főszereplőbe is bekerül valami mikrokütyü, és akkor jöhetnek az »így látta a labda« visszajátszások. (...)
Az Anna-bál legizgalmasabb epizódja, a bálszépe-választás se hozta, amit a produkció készítői vártak. A legújabb módi szerint nemcsak a báli nép, hanem a tévénézők is voksolhattak a lányokra: a távdöntést nagyjából tíz másodpercnyi látvány alapján kellett meghozniuk. Mindezt sikerült azzal megkoronázni, hogy a győztes hölggyel alsó kameranézetből készítettek interjút, ami újdonság ugyan, de az érintettől én kérek elnézést.”