„Nem tudom, hogy hol lehet, és mit csinál most éppen Magyar Bálint, de valószínűleg nem lehet túl jó kedve. Ha nem lett volna két évtizedünk arra, hogy megismerjük őt, akár azt is gondolhatnánk, hogy a sarokba kucorodva vizesre sírja a párnája csücskét, amikor látja, hogy egy nyári szünet alatt »romba döntik« a hosszú évek kemény munkája alatt felépített »remekművét«. Habitusát ismerve azonban inkább az a valószínű, hogy fékezhetetlen dühvel tombol, mint a durcás kisgyerek, aki képtelen megemészteni, hogy veszített a társasjátékban.
Magyar Bálint négy évig volt miniszter, majd a következő négy évben a háttérből irányított: bábként rángatta utódját, Hiller Istvánt. Úgy viselkedett, mint elefánt a porcelánboltban: a modernitás jegyében a hazai oktatás valamennyi hagyományát összezúzta. Mindezt úgy, hogy a tradicionális értékeknek, de különösen a nevelésnek írmagja se maradjon az iskolákban. Csak a jó Isten a megmondhatója annak, hogy célja valóban a szándékos népbutítás volt-e, munkásságának eredménye mindenesetre erre utal. Hoffmann Rózsa, az Orbán-kormány oktatásért felelős államtitkára percek alatt letörölte Magyar és Hiller keze nyomát a hazai oktatásról. A kereszténydemokrata politikus szinte naponta számol fel egy-egy liberális oktatási reformot: a buktatás és az osztályozás lehetőségének visszaállítása után a napokban jelentette be, hogy a humánszakokon újra visszaállítják az egyetemi szóbeli felvételi vizsgát.”