„Igen, sok írás jelent meg Magyarországról és az Orbán-kormányról, s ezek mind-mind az IMF álláspontját visszhangozták. Ezzel váltak hivatkozási alappá idehaza a szocialista és liberális ellenzék köreiben, akik valamilyen oknál fogva szintúgy kizárólag az IMF álláspontját képesek magukévá tenni. Akik azt gondolják, nincs külön magyar érdek, különösen nincs, ha az »nemzeti«. Akik még mindig azt gondolják, hogy hitelt kell felvenni, ha jobb szociális feltételeket akarunk biztosítani a bennszülötteknek, aztán ezen hitelek visszafizetéséhez előbb visszavesszük a bennszülöttektől, amit kaptak, majd felveszünk újabb hiteleket, s ismét elvesszük a bennszülöttektől, amijük még van. S így eljár majd a világ az idők végezetéig…
Hát nem jár el.
Ebből az ördögi körből ki kell törni valahogyan. Például úgy, hogy nem veszünk fel több hitelt. Például úgy, hogy máshol keresünk forrásokat. Például úgy, hogy igenis nemet mondunk, igenis a nemzeti érdeket helyezzük előtérbe, igenis úgy, hogy megadóztatjuk a bankokat.
Ez nem tetszik az IMF-nek. S az IMF elég hatalmas és erős ahhoz, hogy nemtetszésének hangot adjon és adasson. Az IMF elég erős és hatalmas ahhoz, hogy megpróbálja zsarolni az országot és annak kormányát, például az árfolyam alakításával.”
