Lócsiszárok Nemzeti Bankja

„Látszólag valamely szigorúan vett pénzügy-szakmai kérdésben szólítja meg lapunk állandó szerzőjét, Mellár Tamást Király Júlia, a Nemzeti Bank egyik alelnöke, hogy azután rövid úton rátérhessen mondandójának valódi tárgyára, az ő, és vezetőtársai elképesztően magas, közpénzből állt fizetésének »magyarázatára«.

Véleménye alapján jegybankunk vezetőinek juttatása, amely fogalmazása szerint az »átlagbér tízszeresét is jócskán meghaladva« (valóban, az övé huszonkilenc-, Simoré jelenleg annak negyvenszerese), egyben a nemzetközi pénzvilág megkívánta függetlenség abszolút biztosítéka is volna.

A magyarázat is a kezénél van az alelnök asszony nagyon is egysíkúra sikerült, pénzügyes logikája szerint, hiszen azt állítja, ha az állami költségvetésért felelős, a választók akaratából felállított testület, a kormány beleszólhatna a kezéből átvett javadalmak nagyságába, az egyenlő volna az összes ilyen juttatásban részesült személy egészen rövid, ám annál szorosabb pórázra vételével.

Nem tudom, tetszenek- e érteni? E logika mentén haladva gyakorlatilag a legteljesebb egyszemélyi diktatúra volna felállva a közkiadások lefaragásának bejelentésével a kis hazában itten, elvégre mostantól a közszféra teljes egésze (bíróságok, önkormányzatok, egyebek) úgy táncolnak majd, ahogy az Orbán fütyül, hiszen életük és vérük (értsd, a bankos észjárás szerint: fizetésük) függ majd ezután e személytől.”