„Államtitkár asszony, milyen benyomásokkal vette át hivatalát, múltbeli tapasztalatait vajon tudja-e hasznosítani?
- Amikor átvettem ezt a területet, akkor voltaképpen azt találtam, amire a szocialista kormányzat alatt szerzett benyomásaim alapján számítottam. Nem helyeztek kellő súlyt a nemzetpolitikára, nem vették figyelembe a határon túliak érdekeit, nem törődtek velük. Az is látható volt, hogy az a hivatal, amelynek az ezzel kapcsolatos feladatokat kellett volna intéznie, sem szervezetében, sem struktúrájában nem volt alkalmas arra, hogy a határon túli magyarok érdekeit szolgálja. A kérdés második felére válaszolva annyit mondhatok el, hogy gyakorlatilag több mint 12 éve foglalkozom ezzel a területtel. Az első Orbán-kormány alatt a Határon Túli Magyarok Hivatala és a Külügyminisztérium között én voltam az összekötő kapocs, 2002-től pedig a Fidesz Külügyi Kabinetében feleltem a határon túli magyarokkal foglalkozó területért. Az évek során felhalmozott tapasztalatokra és kapcsolatokra szeretnék építeni. (...)
Mely területeket tartja a legfontosabbnak a támogatáspolitika területén?
- Ha röviden kellene válaszolnom, akkor két területet emelnék ki: ez az oktatáspolitikai és a szórványprogram. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen lehetősége a határon túli fiataloknak anyanyelven tanulniuk az óvodától egészen az egyetemig. Ezen a területen nem szabad eltekinteni a szomszédos államok felelősségétől - gondolok itt elsősorban a finanszírozásra -, de vannak olyan pluszdolgok, amelyeket viszont csak mi tudunk biztosítani.
Külön hangsúlyt kell fektetni a szórványprogramra, mely eddig teljesen el volt hanyagolva. Olyan új programokra van szükség, amelyek választ adnak azokra a problémákra, amelyekkel az eddigi elhanyagoltság miatt csak most szembesülünk. A nyelvnek mint megtartó erőnek elsődleges szerepet kell kapnia ebben a leendő szórványstratégiában.”