„Az elmúlt évek médiaforradalma ugyanis elképesztő hírbőséget teremtett, milliónyi új hírforrással, blogokkal, titkos hangfelvételekkel, telefonos képekkel, videókkal, ugyanakkor ennek nyomán átszakadtak a gátak, megszűnt a szerkesztőségek alapos kontrollja, mindenki csak abban érdekelt, hogy minél nagyobbat robbantson, minél többen figyeljenek rá. Egyrészt egyre kevesebb a titok - ez jó -, másrészt egyre több a hülyeség, a hazugság, a rágalom, a baromság - ez meg borzasztó. Hiányzik a józan megfontoltság, a mérlegelés, a történtek súlyozása, fontosságuk értékelése. A hagyományos, tekintélyes és szakmailag alapos szerkesztőségek fogynak, gyengülnek, összehúzódnak: lassanként egy magányos blogoló is olyan értékű forrásnak számít, mint egy százfős, hozzáértő szerkesztőség. Nem csoda, ha Orbán is forradalomról szónokol: nagyon jól érzi és érti, hogy olyan bombasztikus kifejezéseket kell használni, amelyekre mindenki felfigyel, mindenki leír és továbbad, mindenki ért vagy érteni vél, az adott összefüggésben mégis abszolút újdonságnak számítanak. Holott persze a forradalom nem a szavazófülkékben zajlott, hanem a technológiában, és a világ valóban egyetlen médiafaluvá változott, ahol egy brutális rémhír vagy egy valódi szenzáció percek alatt mindenkihez eljuthat.
Ebben a forradalomban a médiabetyároké és médiagengsztereké a jelen és a jövő. Az ő gátlástalanságuk lesz a meghatározó, és velük szemben mind kevesebb erő, elszántság és pénz jut majd a tisztességes, körültekintő információszerzésre, a tények bemutatására és értékelésére. A hangzatos rágalomnak és hazugságnak jóval nagyobb súlya, szerepe, befolyása lesz, mint a nem olyan izgalmas, de a lényeget érintő fejleménynek, változásnak, eseménynek. A média a lényeges és főleg lényegtelen információk áradatában mindig a látványosat fogja kihalászni, ahelyett, hogy a komoly dolgokra hívná föl a figyelmet. Mi pedig, akik nap mint nap böngésszük az e-mailjeinket meg az internetet, egy idő után már a fejünket sem tudjuk kidugni a ránk borított sok szemét alól. Így lesz a szemétből, a jelentéktelenből egy idő után mégiscsak lényeges.”
