Statuálást

„Most már tényleg félek. Amúgy is, mint olvasom, hivatásos rettegők vagyunk mi itt a Népszavánál; már hogyne lennénk azok, amikor a most zajló forradalom hamarosan teljesen elsodor bennünket. Ha ez jelent valami jó pontot: most előre közlöm, hogy meg is érdemeljük; nincs nekünk helyünk ebben a történelmi átalakulásban, szóval, ha a védőügyvédünk halálbüntetést fog ránk kérni, azt is megértjük.

Az ám.

Nem érdemlünk kíméletet, mert nem elég, hogy végig ármánykodtuk az előző nyolc évet, most a fordulatot sem vagyunk képesek megérteni; szomorú, hogy van még hely, van még felület, ahol sekélyes gondolataink megjelenhetnek.

De nem is ez az érdekes. Hanem hogy mitől is félek én. Attól, hogy Kósa Lajos, vagy Szijjártó Péter hamarosan perbe von. Az UD Zrt ügy óta már semmin sem csodálkozom; ezen sem fogok meglepődni. (Félni persze igen.) Ahogy haladunk előre az időben úgy kezd ugyanis átrajzolódni az elmúlt hét vége néhány történése és megszólalása. (...) Bután készpénznek vettem a gazdasági napilap ama számítását, amely szerint Kósa négy, Szijjártó nyolcforintnyi értékzuhanást okozott.

Egy hét után viszont kiderült: amit láttam, hallottam, olvastam, csak káprázat volt. Kitaláció, Rosszindulat. A kormánypárti lapok szerint nekünk semmi sem számít, az sem, hogy ordítozásunkra rámegy ország, nekünk csak Orbán bukása a fontos, ezért stilizáltuk bombahírré, hogy egy nem is kormánytag politikus megemlítette Görögország nevét. Kósa ügy nem is volt, önállóan nem is létezett, mint olvasom, csak néhány belvárosi koponyában.

És ha nem létezett, csak ezekben a belvárosi koponyákban, akkor ezek a koponyák megérdemlik, hogy bepereljék őket. Hazugságért, rágalmazásért és persze szándékos károkozásért. Igen, igen egyáltalán nem lepődök meg, ha a védőügyvéd halálbüntetés kér rám. Már csak a statuálás kedvéért.”