„Tizenöt évvel ezelőtt Magyarország határától alig pár száz kilométerre, a boszniai hegyek között olyan tragédia történt, amiről a kilencvenes években már azt hittük, végleg maga mögött hagyott Európa. Srebrenica nemcsak a délszláv népek emlékezetébe égette bele magát, hanem a nemzetközi közösséget is újból és újból szembesíti egy örök visszatérő kérdéssel: mit tegyen, ha bárhol ilyen borzalmakkal szembesül? (...)
Gyakran szembesülök leegyszerűsítő, kategorikus válaszokkal a katonai beavatkozás/be nem avatkozás politikai és morális kérdései tekintetében. Ilyenkor általában azt szoktam javasolni, hogy az illető nézzen meg előtte két filmet - Sólyom Végveszélyben, illetve Hotel Ruanda - és utána alkosson véleményt (természetesen hollywoodi produkciókról van szó, azok minden hátrányával együtt, de a lényeges kérdésekre rámutatnak). Az előbbi film az 1993-as szomáliai, tragikus kimenetelű amerikai beavatkozást dolgozza fel, lényegét tekintve a »mi a fenét keresünk itt?« a mű alapkérdése. Az utóbbi alkotás pedig az 1995-ös ruandai népirtásnak állít emléket, a film a »hogy nézhette mind ezt a Nyugat tétlenül?« kérdését állítja a néző elé.