Most, hogy készül ez az orwelliánus „médiaalkotmány”, az ember még egy szimpla futball témájú dolgozat kapcsán is körültekintőbbé válik.
Azért, mert Raymond Domenech-et, a franciák szövetségi kapitányát gigantikus böszmének óhajtanám nevezni, aki rettenetesen elq…ta, azt amivel megbízták. A világra szólóan szégyenletes produkcióhoz persze asszisztáltak a hihetetlenül arrogáns és öntelt játékosok is. Ekként így közösen anyázással, sztrájkkal egybekötött performance révén csináltak magukból – a futballtörténet során eddig alig tapasztalt viszolyogtató módon – emeletes hülyét. Viszont ha életbe lépne a sajtóban a válaszadási kötelezettség, akkor ugye Domenech pr-teamje felháborodottan írhatná válaszában, hogy ellentétben az én meglátásaimmal a francia kapitány a futball professzora, zseniális taktikus, egy Napoleonnal ötvözött Kutuzov (plusz szerető férj, és példás atya), a játékosai pedig egyenesen a futball utazó nagykövetei. És az eredeti szöveget közlő orgánumnak törvény rendelte kötelessége volna publikálni ezt a rizsát.”