Szerintük a jobboldal harsány, nemzeti giccset felvonultató retorikája és sovén tettei nem európaiak.
„A nemzeti együttműködés rendszerének (ja, nagybetűvel) télleg van egy kicsi kamuíze. Nemzeti giccs is kétségtelenül létezik, és használják is. Ruhában, dalban, szónoklatban. Meg nyilván személyükben a baloldaliak is a nemzet részei.
Habár ezt éppen nem tagadta el tőlük senki (talán néha igen, de hát ebből felesleges volna általánosítani). A baloldalnak fel kéne mérnie, hogy milyen viszonyban is van a nemzeti léttel. Nyilván van egyfajta hangsúlybeli eltolódás is (retorika). Másrészt koncepcióbeli is vagyon. Ezügyben pedig a baloldal kicsit le van maradva. És túl sokan maradtak itt az előző rendszerből és szövegelnek ahhoz, hogy elhigyjük nekik a nemzeti fordulatot. Szóval tetszettek volna korábban hangoztatni, hogy fontosnak tetszenek érezni a nemzeti közösséget. És talán nem kéne távol maradni a Trianon-emléküléstől.
Mert mi eddig igazából csak azt láttuk, hogy a baloldalon tagadni tetszenek a nemzet fontosságát. Talán elfogadták, hogy létezik ilyen entitás, de puszta létezésén túl nem sok lényegi funkciót tulajdonítottak neki. Márpedig van olyanja, még ha természetesen a nemzet abszolutizálásától óvakodni kell is, és ugyan mindenkinek szent a saját nemzete, amolyan profán értelemben, a Bogár-módra való szakralizálásától azért óvnánk. A nemzeti egység fontos dolog, de azért nem azt jelenti, üzenjük a széljobbnak, hogy akkor egy üdvözítő ideológia (például nacionalizmus) alá be kell állni (a la Gömbös), mert a véleménykülönbségek széthúzzák a nemzetet. A nemzet a közösségi (és esetleg az állami) lét egyik, de nem kizárólagos szintje.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
A Katar-gate kapcsán lefülelt Eva Kaili úgy gondolta, a mostani a legjobb alkalom előhozakodni azzal, hogy ő igazából áldozat.
Lukasenka és Putyin szomszédja határozott lépéseket helyezett kilátásba.
