Lafontaine vagy Schröder

„Megjelent ugyanis a parlamenti politikában egy új politikai erő: a Lehet más a politika. Alaposan kidolgozott programjában, politikai törekvéseiben fontos szerepet játszanak az emancipatorikus szociálpolitikai és oktatáspolitikai elvek, a roma integrációval kapcsolatos elképzelések. Emellett kifejezetten hagyományos baloldali álláspontnak tekinthetjük a párt egészségügyi koncepcióját (visszaállamosítanák az egész egészségügyet), és a külföldi tőkével kapcsolatos gyanakvásukat. Minthogy az LMP korábban nem kormányzott, nem tapadnak hozzá korábbi korrupciós ügyek, és nem kellett politikai retorikáját, törekvéseit sem a gazdasági stabilizáció, sem a versenyképesség által megkívánt gazdaságpolitikai, rendszeralakítási teendőkkel összehangolnia, továbbá saját bázisa egy részének kisebbségellenes előítéleteire sem kellett tekintettel lennie, sokak számára hitelesebbnek tűnnek majd az emancipatorikus értékek és piacellenes üzenetek az ő szájukból, mint a szocialistákéból. Innen tehát kemény kihívás éri a szocialistákat. A fiatal nemzedék baloldali gondolatokra fogékony tagjaiért éles verseny várható az LMP és az MSZP között.

Az igazi kérdés azonban nem az, hogy ki lesz a következő évek baloldali pártja Magyarországon. Persze, ha arra számíthatnánk, hogy valóra válnak a Fidesz törekvései, és sikeres kormányzással eléri, hogy több cikluson át, akár két évtizedre is kezében maradjon az ország irányítása, akkor a kérdés csak az lenne: ki képviseli majd kormányzásra esélytelenül a baloldaliságot a parlamenti ellenzékben. Csakhogy én egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy a Fidesz megvalósítja azt, amit a politikai nyelv jó kormányzásként emleget. A Fidesz tekintélyelvű, átideologizált kormányzásra készül, olyan gazdaságpolitikai, agrárpolitikai, jogpolitikai, szomszédságpolitikai elképzelésekkel, amelyek távol, állnak a huszonegyedik század nemzetközi tendenciáitól, és amelyekkel csak a jobboldali szavazótábor törzse tud azonosulni, a magyar társadalom gyakorlatias szemléletű, szekularizált, jogtudatos többsége hosszabb távon aligha. Ez a politika gazdasági értelemben nem ígér sikert (a közhiedelemmel ellentétben Orbán Viktor korábbi kormányzása sem volt sikeres, valójában akkor indult el az éllovasból sereghajtóvá válás sokat emlegetett folyamata), és más területeken is a társadalmat megosztó konfliktusokkal fenyeget.”