„Magyarországon az olimpia rendezésének gondolata sok évtizedes, az elképzelések mára megmaradt kissé romos emlékét úgy hívják, hogy Népstadion. Amikor elkészült, egy ország volt büszke rá, ma viszont csak sziluettjében emlékezetet az egykori dicsőséges napokra. Az olimpia álom maradt, de néhány évvel ezelőtt egy igen erős koalíció jött létre a magyar gazdaság képviselőiből, amely megálmodta, hogy legyen olimpia Budapesten.(...)
És végül, vannak azok a projektek, amelyek olimpia nélkül valószínűleg soha nem fognak megvalósulni. Ilyen a 2-es metró vonalának meghosszabbítása a Ferihegyi Reptérig, és gyakorlatilag az összes új sportlétesítményünk.
Ahhoz, hogy mindez létrejöhessen, szükség van, pontosabban szükség lenne egy keretre, amelyet a meg nem szavazott olimpiai törvény biztosítana. A nemzeti vállalkozások politikai támogatásáról és megvalósulásáról már többször rendelkezett az Országgyűlés. Ilyen volt a Sugár út építése 1870-ben, a Millenáris építkezések 1896-ban vagy a Budapest Sportcsarnok újjáépítése 2000-ben. A különleges szabályozás oka minden esetben az, hogy a létező szabályozási környezet nem volt, és ma sem képes hasonló nagy projektek lebonyolítására.
Most hadd hivatkozzak valakire, akinek látszólag nincs köze az olimpiához, de nagyon is sok köze van Magyarország jövőjéhez, hiszen ő, Csermely Péter 2006 óta a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke, egy sokoldalú tudós, aki az interneten vezeti naplóját. Március közepén azt a címet választotta írásának: Mikor lenne jobb a magyar?”