„Úgy tűnik, hirtelen mindenki szakértővé vált. Egy barátom, akit korábban soha nem érdekelt a repülőgépek mechanikája, a telefonban magyarázta, milyen hatások értek két gépet. Egy másik részletes leírást adott arról a tudományos folyamatról, ami akkor történik, ha a hamu a hajtóműbe kerül, megolvad a hőtől, majd megkövesedik: nem kifejezetten olyan anyaggá, amit szívesen vennénk egy hajtóműben.
Mások misztikusokká váltak. Egy brit barátom szerint ez »ítélet mindazért a rosszért, amit a Földdel tettünk«. Egy másikuk azt gondolja, a kitörés többéves vulkanikus aktivitás kezdete, ezzel az ismert civilizáció végét jelzi. A lengyelek - nem meglepően - rémülettel fogadták az egybeesést a hamufelhő megjelenése és a múlt hétvégén egy furcsa és szomorú repülőszerencsétlenségben meghalt elnökük és más vezetőik temetése közt. Az izlandi tűzhányó többek közt az amerikai elnököt is megakadályozta abban, hogy részt vegyen Lech Kaczynski elnök temetésén vasárnap Krakkóban. Angela Merkel kancellár Olaszorszárszágból telefonált, hogy elnézést kérjen, a legnagyobb európai gazdaság vezetője lassan haladt hazafelé autóval az Alpokon keresztül.
Noha hátborzongató, mégis megértem, miért fordulnak egyesek a tudományhoz, hogy megmagyarázzák ezt a szokatlan eseményt, és miért látják benne mások a vulkánistenek bosszúját. Lengyelországban élek, így az utóbbi napokat temetéseken és búcsúztatásokon töltöttem, ahol az emberek értelmet próbáltak adni egy teljesen értelmetlen repülőgép-balesetnek. A hamufelhő nem akkora tragédia. Azonban az Eyjafjallajokull kitörése folytatódhat a jövő héten, a jövő hónapban, a jövő évben. Mindezzel a vulkánkitörés olyasfajta megmagyarázhatatlan természeti jelenséggé változna, mint a földrengések és a cunamik, és ezzel egy egész térség gazdaságát és politikáját megváltoztathatja. Nem csoda, hogy egyszerre úgy érezzük, a széljárás, a magma és a por tudományos és titkos jelentőségét kell firtatnunk.”