„A Vállalkozók Szövetsége nevű alakulat (pontosan nem lehet tudni, hogy pártról vagy hobbiegyletről van-e szó) miniszterelnök-jelöltje Fásy Ádám, és ugyan ki volna képes nála jobban rezonálni a néplélek húrjainak rezdülésire, meghallani a nemzet panaszszavát. És ki lehetne inkább az ország felemelkedésének, a nemzeti nagylét feltámasztásának záloga, mint az, aki közepesen hamisan eldallik egy szolid repertoárnyi lakodalmas nótát.
És önök tán azt hiszik, hogy én itten most a rosszindulatúan lekicsinylő irónia pocsolyájában dagonyázok, pedig nem. Hiszen ebben az országban hatalmi tényező lehetett kisgazdapárt fedőnéven egy rakat széltoló, hozzájuk képest a mulatós-csapat maga a megtestesült szakértelem. És ha belegondolunk, hogy a rózsadombi poliészter földmunkás vidékfejlesztési miniszterként pózolhatott, akkor volna-e poszt, amelyre a jó Fásy Ádámot – aki legalább ajándék lakodalmas CD-vel ajándékozná meg választóit – érdemtelennek tartanánk.
Már az is milyen pompásan illeszkedik a honi közélet fővonalába, hogy a sztármulatóst favorizáló pártnak, vagy minek nincsen programja. Mégpedig szándékosan nincs – mint azt az egyik vezető büszkén kijelentette –, nehogy az ötleteiket ellopja a Fidesz. Szerintem is okkal tartanak attól, hogy a vélhetőleg a »Csipkés kombiné« meg a »Mi mozog a zöldleveles bokorban« örökbecsű tanait hasznosító elvi alapvetést galád módon lenyúlná a Fidesz, hiszen e pillanatban a nyilvánossággal ismertetett programja a polgári alakulatnak sincs.
És ennyiben a Vállalakozók Szövetsége nevű formáció nagyon is az idők szavát megértve lépett a politikai színpadra, hiszen úgy tűnik: a szavazatokért folyó versenyben a program csak szükségtelen ballaszt. E pillanatban ugyanis a választás legizgalmasabb és még eldöntetlen kérdése az, hogy a Fidesz kétharmados győzelmet arat-e. Értsd: egy olyan párt masíroz a történelmi diadal felé, amelyik gyakorlatilag – néhány olcsó közhelyet leszámítva – egy bötűt el nem árult a programjából. Így az sem tudható, hogy egyáltalán van-e neki.”
