Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által.
2010. március 15. 10:38
p
0
0
12
Mentés
„Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által… Ó, hogy ezt megértem, s mégsem szabad meghalnom.
Görgeyt felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn. Görgeyt rég vádolák némelyek, hogy ambiciózus, s diktatúrára vágyik. Én, ki a nagyravágyást nem ismerem, s nem tudom megfogni, miként lehet mást szeretni, mint a hazát s a szabadságot, hónapok előtt már s azóta ismételve megszólítottam, hogy ha hatalomra vágyik, legyen irántam őszinte, mondja meg, s én magam csinálok pártot számára – pedig a párt, melyet én csinálok, nagy lesz – az egész haza, csak ígérje meg, hogy a hazának és szabadságnak híve leszen – átadom neki a hatalom koszorúját, mely nekem (kinek egyedül ambíciója, mihamarább visszatérni a magányélet homályába, szegényül, egyszerűen, mint mindig valék) nem egyéb, mint töviskoszorú, melynek még dicsősége is fullaszt és nyom. – Ám változtassa, ha kedveznek a körülmények, koronává e koszorút, mert nekem ez sem kell, nem kellend, s nem kellett soha, bár kelleni akaratomtól függött.
De ő mindig esküvel erősítette, hogy neki nem kell hatalom, hogy ő is a magányélet után sóvárog, s osztozik érzelmeimben. És én, szívem után nézve őt, elhallgattatám a vádakat, s erősítém népszerűségét, mert becsültem tehetségeit. Azonban táborában egy kamarilla támadott, kívüle, mint mondá, de tőle eredve, mint mostan tudom. Az arisztokratizmus s nemzetietlenség mindinkább gyökeret vert a seregben, mely azonban őhozzá személyes vitézségénél fogva oly korlátlan pietással, ragaszkodással viseltetett, hogy őtőle a sereget megfosztani annyit tett volna, mint a győzelem bizalmát venni el a seregtől, s azt győzhetlen hősökből bizalomvesztett gyávákká tenni.
És mert árulónak sohasem hittem, ki ellenségeinkkel cimborálhasson, s mert tábori kamarillájának iránya csak szoldateszkai természetű volt, mely magának a polgári hatalom gúnyolásában tetszeni szokott, tehát tulajdonképpen csak az én állásomat látszott fenyegethetni, ezzel természetesen annál kevésbé gondolék, minthogy tapasztalásból tudám, hogy míg a veszély tart, ennek közössége megóv a pártszakadástól, ha pedig a veszély elmúlik, lelépésemmel én távolítandom el a szakadást, s feltartom az egységet, melynek feltartása volt a kulcs, amellyel oly roppant nagy dolgokat voltam én, egyszerű ember képes előteremteni, s megnyerni keresetlenül nemzetem összes bizalmát, mert tudá, hogy amit nekem ajándékoz, nem nagyravágyásnak, hanem a szabadságnak ajándékozá.
Így álltak a dolgok az isaszegi, váci, sallói győzelmek után. És én oly erősnek láttam nemzetemet, hogy győzni képes még az orosz ellen is – vagy legalább képes kihúzni a harcot, míg az európai diplomácia a fenyegetett európai béke érdekében kényszerülve leend tudomást venni ügyünkről, és közbenjárásával becsületes, dicsőséges békére segítni, áldozattal bár, de a szabadság alapján.Azonban Görgeyben mint vezérben egy hibát láttam. Győzni tudott, de nem a győzelmet használni. Megpihent minden győzelem után, mint Hannibal Cannaenál. Minden győzelme taktikai volt, stratégiai eredményű egy sem. – A szőnyi győzelem marengói lehetett volna, ha tartalék serege által, mely kétórányira veszteglett hiába a csatahelytől, űzeti a tönkrevert ellenséget. Bécs egy érett alma gyanánt hull vala kezébe ütközet nélkül, s Olmützből megszökik a vért szomjúzó Habsburg-ház. De ő nem használta győzelmét.
Időt adott Ausztriának magát összeszedni, időt az orosz intervenciónak, Jellačićot háborítatlanul el hagyta szaladni 12 000 emberével, kit egytől egyig el lehetett volna fogni, s ami a legtöbb, míg én azt parancsolám neki, küldjön Buda alá egy hadtestet (8-10 000 embert), 30 000-rel pedig űzze folyvást, s ne hagyja pihenni egy percig is a szétvert, desperált németet – ő megfordítva, 10 000 embert küldött a német után, azt is csak Győrig, senkit Jellačić után, s 30 000 emberrel, 7000 huszárral ment ostromolni Budát, ottvesztve napokat, heteket – míg azt valék neki írni kénytelen, hogy félek, Buda Mantuánk lesz, de már ha ott van, minden érdek azt kívánja, hogy el ne menjen, míg be nem veszi. Bevette dicsőségesen, mert dicsőbb ostromot nem mutat a história, de elveszett három hét – és ismét pihent, és ismét elveszett egy hét, és vele a haza.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 12 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
tenzin
2010. március 15. 19:33
* A sikkasztó rákiabálja Görgeyre, hogy áruló.
* Aztán pénzt tarhál Amerikában,
* A pénzből elöltöltős puskákat vesz.
* Ott rohad egy londoni raktárban az egész.
Ki a normális, ha én nem?
"Én, ki a nagyravágyást nem ismerem, "
"nekem (kinek egyedül ambíciója, mihamarább visszatérni a magányélet homályába, szegényül, egyszerűen, mint mindig valék) "
"Ám változtassa, ha kedveznek a körülmények, koronává e koszorút, mert nekem ez sem kell, nem kellend, s nem kellett soha, bár kelleni akaratomtól függött. "
(és különben is nyomta a fejemet)
"oly roppant nagy dolgokat voltam én, egyszerű ember képes előteremteni, s megnyerni keresetlenül nemzetem összes bizalmát, mert tudá, hogy amit nekem ajándékoz, nem nagyravágyásnak, hanem a szabadságnak ajándékozá."
Fúj. Ezt most direkt kijózanításul idézte a Mandiner? Derék, rég tett a Mandiner ilyen helyes és hasznos dolgot.
Hagyjuk már Kossuthot! Pont olyan volt, mint egy mai politikus, csak ő nem lopott, mert nem volt miből. Viszont magához ragadta az irányítást olyan dolgokban, amikhez rohadtul nem értett (lásd hadvezetés). Miután bukott a dolog, nem vállalta a felelősséget, hanem lelépett külföldre és másra tolta a sz*rt. Keresett egy bűnbakot és tovább nyomta a tuti szöveget, immár külföldről. Ő vádolta Görgeyt gyávasággal és alávalósággal, phej... *köp*
