Underground és közpénz 2.

Már megint egy piaci nihilista vita. A piac, sajnos pontosan úgy működik, hogy az esetek jó részében az értéket, vagy az értékgyanús dolgokat dobja ki, hiszen a fogyasztás a motorja. Fogyasztó pedig az a sokaság aki a legtöbb esetben felkészületlen arra, hogy a nehezebben emészthető dolgokat befogadjon, értékitélettől függetlenül. Lásd a jelenlegi választási szájszellőztetést, de utalhatnék a marketing leegyszerűsítő hívószavas működésére is. Igaz az állam meghatározó döntnöki szerepe sem vigasztalna a kultúra területén. Ehhez Magyarországon túl gyenge a civil-öntudat. Itt mindenki pártoskodik, és politikai pénzkijárásban hisz, pedig ez se megoldás. Ugyanakkor igenis kötelessége az államnak, amely csak nálunk azonos a kormánnyal, hogy egy közösség tehetséggondozását segítse, még a nyílvánvaló és várható tévedések árán is.

Többek közt ezért nézhetetlen a magyar film. Az állam támogatja, úgy keletkezik, hogy néhány tucat haver risztel az adófizetők pénzén és cserébe jó esetben összecsap egy nézhetetlen szemetet, egy Jancsó filmet, rosszabb esetben még ideáig se jut el, egy nézhetetlen fékész anyag marad a dobozban. Mindez azért, mert a filmművészetünket nem a piaci verseny körülményei közt szabályozza a polgárok fogyasztási hajlandósága, hanem haverok osztanak pénzt haveroknak a filművészet nemzeti érték voltának ürügyén.

A kultúra teljes egészében magánügy, és igen, a művészet hobbi. Az államnak semmilyen formában nem feladata a kultúra támogatása, mi több ezt egyenesen tiltani kell, hiszen az állam világnézetileg semleges, így semmilyen kulturális kérdésben nem foglalhat állást. A kulturát ugyanakkor a helyi lakosság felhatalmazásával a helyi önkormányzatok támogathatják, ha úgy vélik, hogy arra a településüknek szükségük van. Ám egyvalamit egyértelművé kell tenni, az összes művésznek a szabadpiacról kell megélnie, ha nem tud előállítani versenyképes kultúrárut, akkor csődbe fog menni és mehet vissza utcát söpörni, vagy amire még alkalmas.