Gyere hozzánk podcastet készíteni!
Bérelhető a Mandiner korszerű stúdiója, mutatjuk a részleteket!
Politikai hittérítők: túloldalt csak a kárhozat vár?
2010. február 11. 17:39
Nem lenne jó, ha szekuláris társadalmunkban a politika valláspótlékká degradálódna.
2010. február 11. 17:39
Nem véletlenül emlékeztet sokakat az előző két kampány vallásháborúra. Míg volt két, nagyjából azonos erejű tábor, az odatartozás egyben hit-és értékkifejezést, „megvilágosodást”, politikai üdvösséget is jelentett. Ma ez nincs így. Orbán Viktor is felismerte, hogy a korábbi séma immár működésképtelen. Nem mindenki hithű jobboldali, aki rájuk szavaz. „…mi, jobboldaliak nem várjuk, hogy megváltoztassák a fölfogásukat, csak arra kérjük őket, hogy támogassák a nemzeti ügyeket, mert azok minden magyar ember érdekét szolgálják” – üzente meg a volt MSZP-s szavazóknak, hogy nem kell „áttérniük”. Jó volna, ha ez a belpolitikai dzsihád-logika akkor sem erősödne újra fel, ha majd helyrebillen a kétpólusú rendszer pártegyensúlya.
Azt, hogy nincs igazi választási harc, csupán gyengécske kampányimitáció, talán a maga javára is fordíthatná a szuverenitását őrző értelmiség. Nem fed el mindent a pártlogika, ugyanis a küzdő felek csak szimulálják a harcot. Taktikai manőverek vannak csupán, stratégiai hadműveletek nemigen. A leendő győztes sem úszik örömmámorban. Hiányzik az a minden józanságot félresöprő tömegpszichózis, amely nyolc, de még négy évvel korábban is determinálta a folyamatokat. A kiábrándultság, a belpolitikai csömör is jár haszonnal. Meggátolja a főáramú írástudók (és a néptömegek) oly mértékű pártos fanatizálódását, amely jellemző volt az elmúlt időszakban. Hogy ez annak idején milyen abszurd helyzeteket teremtett, remekül illusztrálja Hajdú Eszter dokumentumfilmje. Mely konkrét eseteken át szemlélteti, hogyan mentek rá barátságok, családok az embertelen dogmává torzult politikai hittételekre.
Azt, hogy nincs igazi választási harc, csupán gyengécske kampányimitáció, talán a maga javára is fordíthatná a szuverenitását őrző értelmiség. Nem fed el mindent a pártlogika, ugyanis a küzdő felek csak szimulálják a harcot. Taktikai manőverek vannak csupán, stratégiai hadműveletek nemigen. A leendő győztes sem úszik örömmámorban. Hiányzik az a minden józanságot félresöprő tömegpszichózis, amely nyolc, de még négy évvel korábban is determinálta a folyamatokat. A kiábrándultság, a belpolitikai csömör is jár haszonnal. Meggátolja a főáramú írástudók (és a néptömegek) oly mértékű pártos fanatizálódását, amely jellemző volt az elmúlt időszakban. Hogy ez annak idején milyen abszurd helyzeteket teremtett, remekül illusztrálja Hajdú Eszter dokumentumfilmje. Mely konkrét eseteken át szemlélteti, hogyan mentek rá barátságok, családok az embertelen dogmává torzult politikai hittételekre.
Nem Krausz Ferenc írása lesz az, amire a mostani kormánypárt felbőszült támogatói odafigyelnek
A higgadtabbak azért talán igen.
A szabósegéd is megoldotta
Jut eszembe, az ÁVH (mely 1948-ban épp ilyentájt, szeptember elején alakult) vezetőjének, Péter Gábornak sem volt jogi végzettsége.
Ebben a kérdésben teljes súllyal és mellszélességgel, a lehető leghatározottabban, minden kétséget kizáróan a drága Miniszterelnök Úr mellett állok
Szeretném jelezni.
Tudom, hogy sem magamnak, sem Unger Annának nem teszek jót azzal, ha a leköpdösése helyett tisztességes, tárgyilagos elemzésben kívánom részeltetni
De azért megpróbálkozom ezzel ismét.
Főleg a kormánypárt felajzott és csalódott hívei támadják leginkább egy olyan mondatért, amelyben egyébként teljesen igaza volt
Helyes, hogy hűteni próbálta azokat az elvárásokat, amelyeket felelőtlenül korbácsoltak fel a kampányban Magyar Péterék.
Összesen 6 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Öreg
2010. február 11. 20:52
Nem lenne jó, ha a politika valláspótlékká válna, mondja PLT. Értelmetlen megállapitás, mivel a vallásos embernek is épp olyan állampolgári joga a politikában résztvenni, vagy csak figyelemmel kisérni, mint a nem vallásosnak. Ebből kifolyólag a két oldal közötti gyülölködés nem vonatkozhat a vallásos emberekre, mivel a keresztény vallás alaptétele a szeretet és Krisztussal szólva nem a bünöst kell gyülölni, hanem a bünt. Tehát keresztényként nem a korrupt embert gyülölöm, hanem a bünét és egyszersmint elvárom tőle hogy megbánva büneit, tegye jóvá. Valahogy ugy mint Zákeus, aki fele vagyonát /amit hasonlóan szerzett, mint sokan ma/ szétosztotta a szegények között, és mindenkinek duplán megfizette az okozott kárt. De amig ez nem történik meg, a bünös embert a bün hordozójának tekintem! Mondhatnám /klasszikust idézve/ NAGYON is. De hozzáteszem, mindenkinek van lehetősége a megtérésre, ami persze nehéz. PLT. megjegyzése azért nem korrekt, mert nagyon jól tudja, hogy azok az értékek, amelyeket az egyházak /a Biblia alapján/ hirdetnek, nem minden szervezet értékeivel azonosak, tehát nagy valószinüséggel az egyik oldal tettekben, beszédben és gondolatban sem tud azonosulni vele. Tekintettel, hogy az egyházak nem pártokat támogatnak, az ezek belekeverését hagyják abba!
Válasz erre
0
2
iMan
2010. február 11. 19:51
T. szerkik: Oldalt a László kisbetűs
Válasz erre
0
0
ÁrPi
2010. február 11. 18:31
" A kiábrándultság, a belpolitikai csömör is jár haszonnal. Meggátolja a főáramú írástudók (és a néptömegek) oly mértékű pártos fanatizálódását, amely jellemző volt az elmúlt időszakban."
Viszont k. PLT az sem elfelejtendő, hogy sok főáramú írástudó oly egyszerű okból nem fanatizálódik éppen a mostani kampányiszakban
merthogy az elmúlt időszakbéli fanatizálódottságuk magas szintjén maradtak.
Lásd például permanens kampány az ellenzék ellenzékeként vagy a kormány nemkormányzása okán.
A jobboldal vallásos részének pedig igazán nem lesz, nem is lehet valláspótléka a politika.
Válasz erre
3
0
silverman
2010. február 11. 18:24
Ja, egy kis ábrándozás egy normálisabb, emberibb politikai kultúráért, tényleg oltári nagy butaság.
Válasz erre
4
1