Amerikai birodalmunkat már a hidegháború végeztével fel kellett volna számolnunk. Most pedig kénytelenek leszünk.
2010. február 23. 17:02
p
0
0
6
Mentés
„Egy évtizeddel ezelőtt becsődölt az Oldsmobile. Tavaly a Pontiac. Leállt a Saturn, a Saab és a Hummer. Ezer General Motors autószalont zártak be. Mindazokat, akik General Motors-os családban nőttek fel, ahol Chryslert venni olyan volt, mint iszlám hitre térni, nagyon elszomorította, ami a GM-mel történt. Mégis, a lefaragásnak meg kellett történnie, ha csak nem akarta a GM lehúzni a rolót. Ugyanez történhet az Amerikai Birodalommal is. Keletkezése egészen a második világháborúig nyúlik vissza, amikor Amerika 16 millió férfira húzott uniformist, és milliókat küldött át a tengereken, hogy szétzúzzák a náci Németországot és Japánt. A győzelem után a fiúk hazatértek.
Azonban Európa egyik felének sztálinizációjával, Kína bukásával és a koreai háborúval beköszöntött a NATO és a hidegháború végéig tartó szövetség Japánnal, Dél-Koreával, Tajvannal, a Fülöp-szigetekkel, Thaifölddel, Pakisztánnal és Ausztráliával. 1989-ben, a Berlini Fal leomlásával, a Vörös Hadsereg Európából való kivonulásával, a Szovjetunió szétszakadásával és Kínának a világforradalomról való lemondásával a hidegháborúnak hirtelen vége szakadt. Egyik napról a másikra, a világ megváltozott. Amerika azonban nem.
Oroszország elveszítette szövetségeseit, Kína nekilátott, hogy megszerezze Amerika piacait, Uncle Sam pedig tovább szolgált. Ragaszkodtunk a régi szövetségeseinkhez, és hozzáláttunk, hogy újakat szerezzünk. A NATO-garanciákat hitelkártyaként osztogattuk a régi Varsói Szerződés tagjainak és a volt szovjet tagköztársaságoknak. Megszálltuk Panamát és Haitit, összezúztuk Irakot, felszabadítottuk Kuvaitot, beavatkoztunk Szomáliában és Boszniában, bombáztuk Szerbiát, ismét megszálltuk Irakot- és Afganisztánt. Most pedig új háborúra készülünk: Irán ellen. (...)
Birodalmunkat már a hidegháború végeztével fel kellett volna számolnunk. Most pedig a válság miatt kénytelenek leszünk. Ahogy a GM, mi sem folytathatjuk tovább ezen az úton - ugyanis elértük a végét.”