„Valóban az itt a baj, hogy a kopogtatócédulázás mint olyan, rossz, működésképtelen? Nem az az elsődleges probléma, hogy az országban tömegesen bűncselekmények történnek, a vesztegetéstől a személyes adatokkal való visszaélésen, az okirathamisításon, csaláson és rongáláson át a lopásig? Hogy a napnál is világosabb, választási szervezett bűnözés alakult ki, és sem az elkövetőkről, sem a megbízókról, felbujtókról nem derül ki szinte soha semmi?
Ezek a bűncselekmények elképesztő mértékben rombolják a közerkölcsöt, ássák alá a jogállamba vetett bizalmat. A szabad választás és a választás tisztasága óriási érték, amit illene megbecsülni. Különösen Magyarországon, sok évtizednyi diktatúra után. Látható, hogy ezeket ma Magyarországon leginkább leszarják. Akik mégis úgy tesznek, mintha megbecsülnék, többnyire azok sem önmagáért szeretik a tiszta és szabályos választást. Hanem hideg számításból: mert a körülményekhez képest ez biztosítja számukra a legtöbb előnyt. Ez a gondolkodásmód - ízig-vérig posztkommunista gondolkodásmód - érthető tetten az ajánlószelvény-botrányokról szóló vitákban is: morális helyett technikai problémaként kezelik. Az elérendő cél nem a törvények betartása, nem a közbizalom és a közerkölcsök helyreállítása, hanem valamiféle tökéletes önműködő rendszer létrehozása.”