Szüksége van az országnak arra, amit az MDF tud a hazai politikai erők közül.
2010. január 23. 21:27
p
0
0
75
Mentés
„Magamról tudom, milyen nehéz utólag azonosulni azzal, amivel történése pillanatában nem értettünk egyet. Cinikusnak és csapásszerűnek éltem meg a Bokros-csomagot. Akkori kiszorítottságomban csupán egy kis hetilap hasábjain tehettem, ám ettől még nagyobb dühvel írtam ellene. Az azóta eltelt idő azonban sok tekintetben meggyőzött róla, hogy a szocialista viszonyrendszerre rákapcsolt magyar gazdaság elkerülhetetlen összeomlása, az új gazdaság megteremtésének négy (és még sok) év alatti lehetetlensége miatt valamifajta radikális beavatkozásra volt szükség. Az idő lényegében azt igazolta, hogy a gazdasági megszorítás, a hangsúlyok átrendezése helyesnek bizonyult. Nemcsak a Horn-kormány számára volt fontos ez a program, hanem a Fidesz is erre az eredményre alapozhatta kormányzásának első két évét.
Úgy hiszem, nem feltétlenül kell ahhoz rendíthetetlen MDF-hívőnek lenni, hogy valaki belássa: szüksége van az országnak arra, amit az MDF – és jelenleg csakis az MDF – tud a hazai politikai erők közül. Ezt a tudást elég látványosan bizonyította Bokros Lajos EP-képviselői felszólalása a magyar parlamenti költségvetési vitában. Nem csupán szakmailag magaslott ki a tényekre összpontosító megjegyzéseivel és rendkívül kemény kritikájával, hanem (ott, ahol annak értelme van) belátó egyetértésével és visszaigazolásával, illetve a jó megoldásokat felvonultató erkölcsi felelősségvállalásával és a stílusával is. Merem azt állítani, hogy a mai magyar közélet egyik legnagyobb kára a frakciónélkülivé vált MDF távoltartása a parlamenti felszólalási lehetőségektől. Ugyanis Herényi Károlynak a függetlenek nevében elmondott beszéde és Bokros Lajos alig két és fél percre zsugorkényszerített elemzése volt olyan színvonalú és jellegű, hogy arra a kormányoldalról lehetetlen volt nem szakmailag válaszolni. (...)
Ebben a politikai helyzetben világosan látni kell, hogy a Bokros Lajos mögött álló párt régi támogatói közül azok maradtak meg, akik nem szeretik a Fidesz magatartását, és olyanok csatlakozhatnak, akik csalódtak valamelyik korábbi pártjukban. Feltehető, hogy ezek között nemcsak azokat találjuk meg, akik alól kisgazda vagy kereszténydemokrataként ment ki egy párt, hanem akik sem a jobb-, sem a baloldalon nem találják a helyüket. Épp ezért lehet az egyetlen járható út a minden valódi értékre való nyitottság.”
Ömleni fog a pénz Nyugatról és Keletről, közben pedig Magyarország gyártja a GDP-t.
p
0
0
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 75 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Awakening
2010. január 24. 14:36
Miért nem foglalkozik az unokáival inkább kedves Pálfy "úr"? Egy leszerepelt nemzedék utolsó néhány kétségbeesett próbálkozását látjuk.Beszélgessenek a nyugdíjasotthonban a régi Elvtársakkal, "savankás" kisfröccs mellett (Már azokkal akiket kiengedtek a börtönből) és hagyjanak minket békén érvényesülni. Vegyék már észre, hogy csak akadályok a szemünkben.
Köszönjük!
Ez a feminin bajusz '90-ig vörös volt, mint a pipacs,
utána HIRTELEN annyira nemzeti lett, hogy szinte Antall Úr ánuszába bújt,
s mikor lószar sem lett belőle,
újra fordít egyet a köpönyegen!
Ha Bokrosék nem jutnak be, EZT A PACÁKOT LE KÖLL TÖRÖLNI A MAPPÁRÓL!
De ha bejutnak, akkor is.
Még szerencse, hogy ülök, így csak az állam koppant a padlón. Itt úgy látom az a Pálfy G. nyilatkozik, aki az Antal-kormány fő média csahosa volt, olyan stílusban, ami a magam fajta jobbost is erősen zavarta. Ma az a stílus még a jobbikban is szélsőségesnek számítana. A szélsőség az amint látom maradt, csak előjelet váltott. Erről a pólusváltásról az jut eszembe, hogy az úgynevezett rendszerváltás nem egy népi mozgalom volt, hanem egy elitista mutyi, amire az tette fel a koronát, hogy a két korábbi másodvonalas kommunista bagázs (SZDSZ, mint a kőkommunisták gyerekei, az MDF a zöld-kommunisták) birkabőrt húztak és míg a fiak gyülekezete a totális antikommunista jelmezt, a zöld-tulipánosok, meg egy cifraszűrt öltötték fel. Lett is ebből nagy kavarodás. Az emberek, akiknek tele volt a t...ke a létező szocializmussal komoly támogatást adtak mindkettőnek. Így a nemzetiek tévedésből az MDF-be léptek, míg a liberális művészvilág legjava az SZDSZ-be. A nagy lelkesedésnek hamar vége lett, hiszen mindkét rendszerváltó(?) nagy-párt, négy év múlva már épphogy kis-pártok lettek. A korábbi támogatók rájöttek a trükkre. De akinek szemét nem homályosította a hamis-szabadság, felmutatott képe, az láthatta az SZDSZ-MDF paktum után, hogy itt lényegében a volt MSZMP apparátusa kívánja a saját jövőjét biztosítani. Erről a csinovnyik rétegről, ha diplomáciai vonalon dolgoznának, akkor azt mondanánk, hogy karrier-diplomaták. Nekik, már nem számított a korábbi ideológia. A lóvé, a lét, és a túlélés volt a lényeg. Így lettek azok, akik ma a minden ideológiától kilúgozott, elkötelezetlen, hazug, önző csoportok a bal(?)oldal harcosai. Ha így nézem, akkor Pálfy a pont az i betűn. Ha nem itt lenne, akkor a véleményem is bizonytalan lehetne. Bokrosról, meg mint a halottakról vagy jót vagy semmit. Ő egy olyan elmélet harcosa, amely a világ minden pontján megbukott. Jelezném, hogy a süllyedő léghajóból, addig van esély kidobni fölös súlyt, amíg van mit. A magyar léghajóból, már csak a bokros féléket lehet kidobálni, mert ők teljességgel fölöslegesek.