Mindenki kisebbség

„A tradicionális közösségek és világnézetek biztonságát elvesztő modern ember személyes életébe és halálába zárva szüntelen kisebbségi helyzetben él, csak szeretne és hajlamos is megfeledkezni erről. Szüntelen kisebbségben él, legyen akár milliárdos, miniszterelnök, költő vagy kritikus. Hozzá képest mindenki más, és szemein kinézve a többieket ők-nek látja, míg önmagát szüntelenül én-nek. Ezt az ellentmondást különféle kollektívumok által igyekszik feloldani. Leginkább önnön kínzó magánya, azonosságtudatának elbizonytalanodása elől bújik különböző ideológiák sáncai mögé, a terhes tudástól akár élethosszig megkímélő rejtekbe. A félelem, mely a sejtéshez társul, hogy az ember végtelenül egyedül van, leggyakrabban a külvilágban keres magyarázatot.

Az ember fél, ezért tereli el és személyesíti meg félelmeit különféle ellenségképekben, hogy magát hozzájuk képest másnak, különbnek tartva (rosszabb esetben azokat gyűlölve, még rosszabb esetben diszkriminálva, és a legrosszabb esetben módszeresen likvidálva) szabadulni próbáljon szorongásainak egy részétől. Az ellenségképeket gyakran társadalmi kisebbségekben találja meg."

Szántó T. Gábor: Mindenki kisebbség (NOL)