Kopott kokott

„A kampányról lehet jót és rosszat is mondani, de mielőtt belemennék a részletekbe, egy dolgot fontos leszögezni: nincs az a kampány és nincs az a pénz, amivel tömegesen el lehet adni egy olyan terméket, amit ismernek az emberek, de nem szeretnek. Vagyis a kampány önmagában plusz-mínusz néhány tized százalékot számíthatott ebben a helyzetben. Téved, aki azt gondolja, hogy ha más témákkal, más színekkel, más spotokkal operált volna a párt, akkor átlépi a küszöböt. Az történt, hogy elfogytak a témák, amit az SZDSZ hitelesen tud képviselni. Gazdaságpolitikát nem helyezhetett a középpontba, részben hiteltelensége miatt, részben pedig azért, mert elképzelései túl bonyolultak és nagyon népszerűtlenek voltak, még ha a Reformszövetség javaslatait szakmailag kevesen is bírálták.

Hiába Szent-Iványi elismertsége és tevékenysége, pusztán ez nem tette lehetővé, hogy rá épüljön a kampány (bár szerintem többet kellett volna szerepelnie, mint listavezető, de az első mondatból következően érdemben ez sem változtatott volna a végeredményen), vagy hogy uniós témák kerüljenek a középpontba. Így maradt egy eredetileg anti-gyűlölet kampányként elképzelt emberjogi történet. Az SZDSZ hitelessége azonban ebben is jócskán megkopott 2006 őszén (Gergényi kitüntetése, traktor-táblák, a gyülekezés- és szólásszabadság korlátozására tett kísérletek a fővárosban), és ezt nem tudtuk ellensúlyozni Szent-Iványival és Gusztossal sem, akik akkor egyedül mentünk szembe ezzel a rettenettel.

Jó kérdés, örök vita tárgya, hogy "mi volt az ősbűn?". Az SZDSZ lelépett a liberális középpárt útjáról a Chartázással, de ennek még önmagában nem lett volna ilyen súlyos következménye. A '94-es koalíció-kötés ennél már jóval bonyolultabb, főleg a Fidesszel kötött szövetség, valamint Pető és Magyar nyilatkozatai miatt. (Akkor fordult elő először látványosan, hogy az SZDSZ mond valamit, aztán homlokegyenest az ellenkezőjét csinálja.) A Bokros-csomag volt viszont az a pont, ahol világossá vált, hogy nincs szükség tovább az SZDSZ-re a kormányban. De inkább kitartott az MSZP mellett, aki még párszor feltörölte vele a padlót a '98-as kampányban. Az akkori pofonból azonban láthatóan nem tanult a párt. Az ellenzéki létből nem tudott előnyt kovácsolni az SZDSZ, ami különösen vicces, ha visszaemlékezünk az akkori Fidesz-FKGP-MDF(-MIÉP) koalíció ténykedésére. Ebben a helyzetben az SZDSZ beleragadt kispárti létébe, pedig sok tekintetben ellenpontja lehetett volna a Fidesznek. 2002 után két súlyos döntést is hozott: a D-209-es ügyben tanúsított magatartására és a száznapos programok megszavazására gondolok. Medgyessynek mennie kellett volna, de a "koalíciós szavazók" haragjától való félelemben az SZDSZ úgy döntött, kitart a miniszterelnök mellett.“

Kopott kokott (Interjú Léderer Andrással a Holdrablón)