A cigánykérdés és a Fidesz

"A Jobbik sikerét mindenekelőtt annak köszönheti, hogy politikájának középpontjába az etnikai gyűlöletkeltést állította. Erre 1939-ben volt példa utoljára Magyarországon. A Fidesz kénytelen átszámolni politikai kalkulációit; ismét kétfrontos harcra kényszerül. Ha egyedül akar alkotmányozó többséget, akkor mondandóját meg kell fogalmaznia a szélsőjobboldali szavazók számára érthető nyelven is. Olyan várakozásokat kell keltenie a cigányok iránti éles ellenszenvüket nyíltan kifejező Jobbik szavazóiban, amilyeneket feltehetően nem akar.

Nem kétséges, kormányra jutása esetén a Fidesz ismét drasztikusan átcsoportosítja a jóléti jövedelmeket a középrétegeknek kedvezve; durva, fegyelmező feltételekhez köti a legszegényebbek segélyezését; felszámolja vagy megalázó szegénypolitikává változtatja a gyermekszegénység elleni programot, nyíltan vagy kimondatlanul, de szakít az integrációs oktatáspolitikával, felszámolja, vagy felpuhítja a deszegregációs jogszabályokat, oktatáspolitikai krédóját rendpárti elemekkel egészíti ki. Esetleg szigorítja a büntetési tételeket, és eljátszik a büntethetőségi korhatár csökkentésének gondolatával. De mindez a Jobbik-szavazók megnyeréséhez kevés; őket csak nyílt cigányellenes üzenetekkel lehet elcsábítani.

Csakhogy amit a szélsőjobboldali párt szavazói "cigánykérdésnek" gondolnak, az jórészt nem az, hanem olyan problémahalmaz, amelyre egyetlen politikai erő sem találja a választ. A munkapiacon feleslegessé vált százezreknek csak kisebb része roma, sőt az alacsony iskolázottságú inaktívak többsége sem az, a szegények többsége sem, és a tartós mélyszegénységben élőknek is legfeljebb a fele. A megállíthatatlanul erősödő közoktatási szegregáció és a falusi gettóiskolák növekvő száma is csak tünete a közoktatás nagyfokú egyenlőtlenségének, a korai iskolai szelekciónak."

A Fidesz és a cigánykérdés (Zolnay János, NOL)