Papnak szánták, kereszt lógott a nyakában, nem szeretett védeni – így lett Fekete Párduc Grosics Gyula

Száz éve, 1926. február 4-én született Grosics Gyula olimpiai bajnok labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, a nemzet sportolója. 

Grosics Gyula: így lett Fekete Párduc a világ egyik legjobb kapusa

A Nemzeti Archívum Sajtóarchívumának portréja felidézi: Dorogon látta meg a napvilágot, itt is kezdett futballozni. Az iskolai mérkőzéseken jó reflexei miatt a kapuba tették, noha ő csatár akart lenni. 

– nyilatkozta később. 

Édesanyja papnak szánta, kapusként az ő kedvéért öltötte magára tiszta fekete szerelését, ami miatt a szurkolóktól a megtisztelő Fekete Párduc becenevet kapta.

A Dorogi Bányász NB II-es felnőtt csapatának kapujában 1940-ben mutatkozott be. 1944-ben megnyerték a másodosztályú bajnokságot, majd a Magyar Kupában elődöntőbe, 1945-ben pedig az NB I-be jutottak. Grosics 1947-ben Budapestre került a MATEOSZ, később a Teherfuvar SE együtteséhez. A MATEOSZ államosítása után bevonultatták, a sportélet szovjet mintára történő átszervezése során 1950-ben a Bp. Honvédbe igazolt (vagy inkább vezényelték). A kispesti egyesület akkoriban a világ legjobb klubcsapata volt, ahol az Aranycsapat játékosainak többsége szerepelt. A Honvéd színeiben 390 bajnoki mérkőzésen védett és háromszoros bajnok (1950, 1952, 1954) lett. A válogatottban 1947-ben a magyar–albán (3–0) mérkőzésen mutatkozott be. 

Egy évre eltiltották a címeres mez viselésétől, de 1950 májusától már az Aranycsapat alapembere volt. A Fekete Párduc 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott hálóját, 

• 59 győztes, 
• 14 döntetlen és csak 
• 13 vesztes mérkőzésen védett, 
• összesen 96 gólt kapott, miközben 
• a társai 258 gólt szereztek.

Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián arany- és az 1954-es berni világbajnokságon – abszolút esélyesként, hatalmas csalódásra – ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958-as és 1962-es világbajnokságon szerepelt magyar gárdának. 1953-ban Európa Kupát nyert, ezután következett az „évszázad mérkőzése”, a londoni Wembley Stadionban az angolok elleni 6–3, majd az 1954-es, 7–1-re megnyert budapesti visszavágó. Hat alkalommal hívták meg a világválogatottba, négyszer jelölték Aranylabdára.

Ezalatt kapusok sorát próbálták ki, de eredménytelenül, így a Budapestről Tatabányára száműzött Grosics 1956-ban visszakerült posztjára. A forradalom idején részt vett a Honvéd illegális dél-amerikai túráján, de 1957 nyarán a hazautazás mellett döntött és ismét a tatabányai csapatnál védett.

Visszavonulását 1962-ben a chilei világbajnokságon jelentette be, mert a Magyar Labdarúgó-szövetség nem járult hozzá, hogy a Ferencvároshoz igazoljon, legendás fekete mezét 1962. október 14-én, a jugoszlávok ellen öltötte utoljára magára. Negyvenhat évvel később, 82. születésnapján a Fradi jelképesen leigazolta, s 2008. március 25-én a zöld-fehérek kezdőcsapatában kapott helyet. Az angol másodosztályú Sheffield United elleni mérkőzés első percében egy hazagurítás után, a nézők vastapsa között vonult le a pályáról.

A legendás kapus nagyszerű érzékkel irányította a védelmet. Szükség esetén kapuját messze elhagyva igyekezett hárítani, a labda pontos továbbításával gyors ellentámadások indítására is lehetőséget adott, ezért emlegették a válogatott „negyedik hátvédjeként”. Különösen ruganyossága és reflexei voltak egészen kiválóak, nevét éveken át a világ legjobb kapusai között emlegették.

1960-ban edzői, 1965-ben sportszervezői oklevelet szerzett. 1963-tól a Tatabányai Bányász, majd a Salgótarjáni BTC, később a KSI edzője volt. 1966 és 1968 között Kuvaitban volt szakfelügyelő és szövetségi edző. 1969-től állt a Budapesti Volán és a Volán SC élén, nyugdíjba 1976-ban egyesületi elnökként vonult, 1991-ben a Volán FC díszelnöke lett. 1969 és 1976 között a Volántouristnál volt osztályvezető, ezután a fővárosban divatáruüzletet nyitott. A rendszerváltás után, 1990-ben az MDF színeiben indult az országgyűlési választásokon.

Grosics Gyula hosszas betegeskedés után 2014. június 13-án, nyolcvannyolc éves korában hunyt el.

• 1952-ben az év sportolója, 
• 1959-ben az év labdarúgója lett, 
• 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 
• 1994-ben tagja lett a Halhatatlanok Klubjának, 
• 1995-ben a MOB Olimpiai Érdemérmet és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Érdemérmét, 
• 1996-ban a Magyar Örökség díjat vehette át. 
• 1998-ban Az évszázad legjobb magyar kapusának szavazták meg, 
• 1999-ben a világ tíz legjobb kapusa közé választották. 
• 2001-ben és 2013-ban Csík Ferenc-díjat, 
• 2007-ben Szent István-díjat, 
• 2008-ban a Magyar Szabadság Napja-díjat kapott. 
• Budapest, Budapest XI. kerülete, Dorog és Tatabánya díszpolgára volt, 
• 1999-ben a Dorogi FC örökös tagja lett. 2009-ben Prima Primissima Díjat kapott, 
• 2011-ben a Nemzet Sportolója lett.

Az újbudai Budai Sport Általános Iskola 2008-ban az ő nevét vette fel, 2009-ben Gyulán megalakult a Grosics Gyula Katolikus Labdarúgó Akadémia, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia csapata az NB II-ben szerepel. 2018-ban a budapesti Bikás parkban, 2019-ben Szegeden állították fel egész alakos szobrát, 2011-ben róla nevezték el a tatabányai futballstadiont. 1963-ban jelent meg Így láttam a kapuból című könyve, életéről 2011-ben Keresztlécen címmel készült dokumentumfilm. A pályafutásával kapcsolatos emléktárgyak, relikviák 2016-ban a Puskás Intézethez kerültek.

Nyitókép: MTI/ MTVA/ Illyés Tibor

(MTI)