„Az algériai csapattársam fegyvert fogott a nevelőnk fejéhez” – ilyen volt Rudolf Gergely élete Franciaországban

Mivel telnek mostanában a napjai? Ha jól tudom, nem a futballban dolgozik.
Hozzám hasonlóan sok olyan korábbi labdarúgó van, akik éveket töltöttek el külföldön, mégsem tevékenykednek a magyar futballban – válaszolta Rudolf Gergely a Mandinernek. – Mintha ezekre a szakemberekre nem lenne szükség a hazai labdarúgásban. Én az M4 Sportnál voltam szakértő évekig, majd átkerült egy másik csatornához a Bajnokok Ligája. Azóta a futballhoz annyi közöm van, hogy járok a Nyíregyháza és a válogatott meccseire, de például a Ferencváros–Panathinaikoszon is kint voltam, hiszen a görög egykori klubom volt . Ami a mindennapjaimat illeti, van egy építőipari vállalkozásom, a feleségem építész, én pedig kivitelezőként dolgozom. Ez tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor megépítettük a feleségem által tervezett házunkat. Akkor megtetszett, és azóta ebben vagyok. Szeretem, mert én osztom be az időmet, úgyhogy rengeteget lehetek együtt a kilencéves ikerfiaimmal. Mindketten teniszeznek, miattuk kezdtem el én is. December végén elindultam egy amatőr páros versenyen, egészen a negyeddöntőig jutottunk – jól kell párt választani.

A foci fel sem merült a gyerekeknél?
Dehogynem, mindketten fociztak, a kisebbik hosszabb ideig, de úgy láttam, nem kapálóznak, hogy edzésre mehessenek. Igazából én egy dolgot kötöttem ki: a sport a mindennapjaik része kell legyen, de teljesen mindegy, mit választanak. Azt hiszem, eddig nyolc sportágat próbáltak már ki, a tenisz maradt meg. Nekem az a lényeg, hogy kitartóan járjanak sportolni.

Bántja, hogy nem találják meg a lehetőségek a labdarúgásban, holott a karrierje mellett közgazdász diplomája van, ráadásul elvégezte az MLSZ sportigazgatói képzését is?
És beszélek négy nyelvet is… Hozzá kell rögtön tennem: az MLSZ elnöke korábban megkeresett, de nagyon kicsik voltak a gyerekeim akkoriban, nem tudtam elvállalni azt a feladatot. 

Akkor Nyíregyházán sem lesz sportigazgató?
Valójában fel sem merült, hogy az legyek. Ott élek, sok az ismerősöm, szeretek NB I-es meccsekre járni a szép stadionba. Minden adott lenne a jó futballhoz, de annak nem szívesen lennék része, ami évek óta ott folyik. De nem is történt megkeresés, csak egy szurkolói pletyka volt az egész, ami nagyon rossz irányt vett. Ezt szerettem volna megállítani, amikor posztoltam erről a közösségi oldalamon, mert semmi köze nem volt a valósághoz. De jelen pillanatban nem vállalnám el egyébként sem.

Miért nem?
Egyrészt olyan helyzetben van most a klub, hogy félévkor elvállalni egy ilyet felérne egy öngyilkossággal, másrészt én hosszabb távon gondolkoznék, a külföldi kapcsolataim révén együttműködnék más egyesületekkel is, de ez nem megy egyik napról a másikra. 

Egyébként a Szpari vagy a Loki áll közelebb a szívéhez?
Nyíregyházán születtem, itt is élek, úgyhogy nyilván a Szpari. De azt csak a szurkolók gondolják, hogy csak egy csapat létezhet mindenki életében. Én nagyon szívesen gondolok vissza az összes korábbi klubomra, és szurkolok nekik. A lényeg, hogy a Nyíregyháza maradjon benn az NB I-ben, a Debrecen pedig nyerje meg a bajnokságot. 

A DVSC-vel Bajnokok Ligája-résztvevő volt, ami nyilván kitörölhetetlen emlék marad. Nehezebb volt akkor főtáblára jutni, mint most?
Nem lehet összehasonlítani a kettőt. Más volt a foci, mint manapság, nem is beszélve a lebonyolításról. Kivételes csapatunk volt, remek társaság jött össze, Herczeg Bandi bácsi pedig nagyon jól nyúlt a játékosokhoz. Ha azt nézzük, mekkora volt a költségvetésünk, akkor nyilván messze voltunk a mostani Fraditól, noha a Ferencvárosnak még most sincs akkora büdzséje, mint egy rendszeres BL-résztvevő csapatnak, de már közelebb van hozzá, mint a Debrecen volt anno. 

És mit szól ahhoz, hogy egy másik volt klubja, az ETO is a bajnoki címért harcolhat tavasszal?
Nagyon örülök neki, mert Győrben is szerettem játszani, sajnáltam, hogy tönkrement az egyesület. Szurkolok nekik, a másodedző, Lipták Zoli és Nagy Ádám technikai vezető is jó barátom. Szerettem ott lenni, tizenegy meccsen keresztül voltunk veretlenek, majdnem bajnokok lettünk, aztán jött a Quaestor-botrány, ami tönkretette a klubot. Hátha most meg tudják nyerni a bajnokságot! Ott látszik igazán, mennyire fontos az edző munkája, mennyit tud változtatni a játék képén. Bízom benne, hogy Borbély Balázs hosszabb távon is élni tud majd a bizalommal, több olyan magyar edző kellene még, mint ő.

Állandó vitatémát szolgáltat a magyarszabály, amely mellett korábban ön kiállt. Gazdasági szakemberként viszont azt mennyire látja valós problémának, hogy emiatt elszálltak a magyar játékosok piaci árai?
Biztos, hogy így van, nyilván nem buták a játékosok és a menedzsereik sem, megkérik az árukat, ez érthető. 

Hiszen az lenne a legolcsóbb. A nevelés a lényeg. 

Kubatov Gábor elmondása szerint a Ferencváros ötmillió euróért sem tudott venni hazai labdarúgókat a riválisoktól.
Szeretnénk bajnokságot nyerni, de adjam el a közvetlen riválisnak a legjobb játékosaimat!? Meg kell érteni a másik oldalt is…

Ha már a Fradi: sokáig úgy tűnt, Tóth Alex az olasz Laziónál köt ki, végül az angol Bournemouth lett a befutó. Mennyire értett egyet azokkal a hangokkal, hogy a római csapat rossz döntés lenne, mert Olaszország játékostemető a magyarok számára? 
Én azt gondolom, hogy a Serie A nagyon jó alapot ad. Fizikailag és taktikailag az egyik legnehezebb bajnokság Európában attól függetlenül, hogy most nincs olyan magasan a színvonal, mint korábban. 

Gyanítom, jó szívvel gondol vissza a Serie A-ra, hiszen nem mindenki mondhatja el magáról, hogy gólt lőtt az AS Roma a Juventus és az AC Milan otthonában is?
És még Firenzében is a Loki színeiben a BL-ben! Kitörölhetetlen emlékek, mindig jó visszagondolni rájuk. Ha most elém tennének egy szerződést, hogy visszamehetek Genovába, csukott szemmel aláírnám, az összeg sem érdekelne. Járok meccsekre Olaszországban, főleg a Milanéra. Az első ilyen után nagyon rosszul éreztem magam, hogy már csak nézőként, a lelátón lehettem ott, ahol korábban játszottam és gólt is rúgtam. Mintha csak mese lett volna az egész…

Tóth Alex után jöjjön Varga Barnabás, aki egy olyan bajnokságba igazolt, ahol ön is megfordult korábban a Panathinaikosz játékosaként.
Sajnos két olyan sérülésem is volt, ami több hónapig elhúzódott, így nem úgy sikerült az az időszak, ahogy elterveztem. Görögországot akkoriban nagyban sújtotta a gazdasági válság, még a Panathinaikosznál sem voltak a legjobbak a körülmények. Kíváncsian figyeltem, Barni hová tud igazolni. Én egyébként egy kicsit nagyobb csapatot vártam nála, de kívülről az ember nem látja pontosan az okokat. Már a harminckettedik életévét tapossa, azért egy ilyen korú játékosért a klubok már ritkábban ruháznak be. Együtt játszik például Joviccsal, aki mesternégyest rúgott a Panának – nincs egyszerű dolga Barnának az AEK-ban. De biztosan volt már ilyen helyzetben, hiszen nem a sportág tetején kezdte, és szerintem van is olyan karaktere, hogy ne adja fel, megküzdjön a helyéért. Nem lesz egyszerű, mert nem egy könnyű bajnokság a görög, de a lényeg, hogy rúgják a fejére a labdát, aztán majd megoldja.

Rudolf Gergely Franciaországról

Ön a Nancy akadémiáján alapozta meg a karrierjét. A Wikipédia azt írja, egy csapattársa azért rúgta le edzésen, hogy a barátja játszhasson a meccsen a helyén. Ez tényleg megtörtént?
Meg, pontosan így. 

Azért egy francia akadémia teljesen más, mint egy magyar. Az igazgató annak idején elmesélte nekem, hogy naponta legalább száz levelet, önéletrajzot kaptak gyerekektől, akik be akartak kerülni hozzájuk, főleg a francia gyarmatokról. Ezek közül választanak ki évente huszonötöt. Ez egy szenegáli, kameruni, elefántcsontparti vagy marokkói fiatalnak óriási kiugrási lehetőség, és gyakorlatilag az egyetlen is. Nagyon kemény egy ilyen akadémiát végigcsinálni, és ott érvényesülni. Sok történetet tudnék mesélni… Mindez szülők és nyelvtudás nélkül. Teljesen egyedül voltam, még mobilom sem volt, hogy felhívjam őket. Mindent magamnak kellett megoldanom. Sokan kérdezik, hogy a fiaimat elengedném-e mai fejjel, de őszintén szólva, fogalmam sincs. Engem nem lehetett volna akkor elrettenteni ettől. Kilencvenkilencet írtunk, egy évvel korábban a franciák világbajnokok lettek, senki nem tudott volna lebeszélni arról, hogy odamenjek.

Azt is olvastam, hogy egy algériai csapattársa fegyvert is tartott magánál…
A szobatársam volt, és mint később kiderült, egy bandában is benne volt. 

Előtte olyan is megesett, hogy Bölöni László hajnali kettőkor megfuttatta az egész akadémiát miatta. Az algériai csapattársak kitalálták, hogy éjszaka elkötik az egyik kisbuszt, amivel minket szállítottak, mert vezetni akartak. Ellopták a kulcsokat, és elkezdtek az erdő közepén körbe-körbe menni. Szerencsétlenségünkre a felnőttcsapat épp akkor ért haza az egyik meccsről. Bölöni meglátta a kisbuszt, a srácok kiugrottak belőle, és befutottak a szobájukba. Laci bácsi mindenkit felébresztett, és miután senki nem vállalta érte a felelősséget, mindenki cipőt húzhatott és mentünk futni. Bölöni kocsival jött mögöttünk, reflektorral világította meg az utat, mi meg úgy futottunk, ahogy a tempót diktálta.

És mit kapott ezután önöktől az algériai csapattárs?
Viccel? Fegyvert hordott magánál, nem mertünk neki mondani semmit.

És az igaz, hogy amikor Genovába igazolt, a Liverpool is vitte volna, de ön nem tudott róla?
Sajnos aláírtam egy menedzserhez, amikor még Debrecenben játszottam. De velem csak azokat a lehetőségeket közölték, amikkel ők jártak a legjobban. Mivel mentem volna külföldre kézzel-lábbal, azt hitték, elfogadok bármit, de azért ez nem így volt, annál okosabb voltam. 

Kicsit más történet, mint Szoboszlai Dominiké…
Ahogy a Dominik mögött lévő menedzsment dolgozik, össze sem hasonlítható az enyémmel, és ahogy velem bántak egykor. Sajnos az ügynökök alapvetően ugyanúgy működnek ma is: szükséges rosszak a futballban, több kárt okoznak, mint hasznot. Jönnek a játékosokhoz, megy a puszi-puszi, fenntartanak egy látszatkapcsolatot, de valójában nem az érdekeiket képviselik. Dominik esete teljesen más, amilyen pályát ő bejár, ahogy vele bánnak, az egyedi. Szépen felépítették a karrierét, van íve, a pályafutása minden szakaszában ott tartott, ahol azt előre eltervezték.

Bánja, hogy akkor volt labdarúgó, amikor Magyarországon még sokkal mostohábbak voltak a körülmények? 
Az infrastruktúra és az anyagiak közötti különbség ég és föld a mi időszakunkhoz képest. Nagyon szerettem egyébként a régi debreceni stadionban játszani, de azért kipróbáltam volna a telt házas Nagyerdei Stadiont is. Manapság a fizetéseket is rendben megkapják, nálunk még nem így volt. Teljesen mások a lehetőségek az edzőpályák, a szakemberek vagy akár a felszerelések terén is. Szívesen kipróbáltam volna magamat ebben a korszakban is.

Mit szól egyébként ahhoz, amit Szoboszlai Dominik elért eddig Liverpoolban?
Bízom benne, hogy végig a helyén tudja kezelni, mert hatalmas magasságokban van, a vártnál sokkal jobban teljesít Liverpoolban. Szerintem az sem kacsa, hogy a Real Madrid szeretné őt, én el tudom őt ott képzelni. 

Azt gondolom, ebben nincs semmi túlzás, ezek tények, amiket én szívesen elismerek – ellentétben azokkal, akiknek az egójuk nem engedi, hogy pozitívan nyilatkozzanak Dominikről…

Nyitókép: MTI/EPA/Koen van Weel