Ki káromkodva, ki sírva – így próbálták meg feldolgozni a veszprémi játékosok a BL-búcsút

Nem nagyon voltak szavak. Már 10 perc sem volt hátra a ONE Veszprém HC–Magdeburg férfi kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntő visszavágójából, amikor Ludovic Fabregas gólt lőtt, a magyar csapat pedig már 26–22-re vezetett – a párharc során negyedszer volt négygólos előnye, és éppen ennyi volt a különbség összesítésben is. Mindenki úgy érezte, legyen az szurkoló vagy újságíró, hogy most már kicsit meg lehet nyugodni, innen már nem jönnek vissza a vendégek ebben a páratlan hangulatban.

Aztán persze jött a hidegzuhany, a németek egyenlítettek, fordítottak, és végül 28–27-re megnyerték a meccset, és úgy jutottak tovább, hogy háromszor vezettek az egész párharc során – mondhatni mindig a legjobbkor. Az első találkozón 26–26-os döntetlen született Németországban.

Ahogy az ember körbenézett a csarnokban, rengeteg módját látta a történtek feldolgozásának: ki magába roskadva ült, ki zokogott, ki nyelte vissza a könnyeit, ki hangosan káromkodott, ki szidta a játékvezetőt, az ellenfelet vagy bárkit, hiszen ilyenkor tényleg mindenki hibás, amikor már gondolatban lehetett tervezni azt a kölni kiruccanást a haverokkal…

Természetesen ugyanezt láttuk a játékosokon is, persze próbálta mindenki tartani vagy visszafogni magát a sajtó előtt, egy-egy káromkodás vagy könnycsepp azért elhangzott, kicsordult. Ilyenkor talán lehet. Sőt, talán kell…

– kezdte értékelését a Mandinernek az a Rodrigo Corrales, aki az első félidőben fantasztikusan védett, a meccs végére viszont visszaesett a teljesítménye. – „Ilyen kegyetlen módon kiesni… Úgy érzem, többet érdemeltünk ennél, nagyon jól játszottunk mind a két meccsen. 

Mindent megtettünk, koncentráltunk, aztán egy gólon múlt az egész. Nagyon kegyetlen így veszíteni.”

Amikor a meccs közben sokat szidott játékvezetőkről kérdeztük, akkor is visszatért a spanyol inkább az önmarcangoláshoz.

„Nem a stílusom és nem is a feladatom a játékvezetők elemzése. 

Mentünk, csináltuk, próbálkoztunk, de a Magdeburg ismét bizonyította, hogy nagyon jó csapat.”

És persze a Veszprém Aréna hangulata mellett sem lehetett elmenni szól nélkül: gyakorlatilag már a bemelegítés során telt ház és meccshangulat uralkodott, a magdeburgi támadások során pedig az ember a saját gondolatait sem hallotta, akkora zajt csaptak nemcsak a B középben (vagyis jelen esetben az O szektorban), hanem a teljes arénában.

„Leginkább a szurkolók miatt vagyok csalódott. Imádják a klubot, ma is fantasztikus hangulatot teremtettek, belehajtottak minket a négygólos vezetésbe. 

Hát így próbálta meg elkezdeni azt a bizonyos feldolgozást Corrales. Úgy tűnt, még nehezebben fogja ezt megtenni Ligetvári Patrik, aki tényleg alig tudta kipréselni magából a szavakat, miközben könnyeit próbálta visszafojtani – a végére már sikertelenül. Persze, ez teljesen érthető az ő szemszögéből:

Ugye gondolok itt a világbajnokságra, egy lépésre voltunk az elődöntőtől, végig jobban játszottunk, egy góllal kikaptunk. Aztán elveszítettük a Magyar Kupa döntőjét. Most meg ezt… Egyszerűen nem értem az egészet. Mindkét meccs mindkét félidejében tudtunk vezetni néggyel, de visszajöttek. Talán még egy gól kellett volna pluszban, és már nem tudnak felállni. Nem tudom, mi történt a végén…”

Néhány könnycsepp után szóba került vele is a közönség.

„Ilyen hangulatot még nem látott a Veszprém Aréna. Mindent meg is tettünk, hogy megnyerjük nekik. Nagyon csalódott vagyok. 

Nem ezt érdemeltük, hanem azt, hogy ott legyünk a Final Fourban. Mindenesetre szeretnénk trófeával zárni a szezont.”

Ez pedig már csak a bajnokságban lehetséges. A két győzelemig tartó döntőt a hónap végén kezdik meg, vélhetően a Szeged ellen – addig van ideje feldolgoznia Veszprémben mindenkinek a csütörtök esti eseményeket.

Fotó: MTI/Vasvári Tamás