Ez a mi utunk

A tavalyi bolzanói visszajutás előtt hétévente adagolta nemzeti csapatunk a feljutásokat: a 2008-as szapporói csoda után 2015-ben Krakkóban, 2022-ben pedig Ljubljanában jött össze a legszűkebb elitbe kerülés.

Csupán két olyan hokisunk van, aki játékosként mindhárom feljutásnál ott volt, a kapus Hetényi Zoltán és a csatár Vas János. Utóbbi az egyedüli, aki jégre is lépett mindhárom helyszínen: a tizenhét évvel ezelőtti világszenzációnak 24, a majd másfél évtizeddel későbbi szlovéniai feljutásnak pedig 38 esztendősen volt a részese az NHL-be is kiválasztott támadó. „Akármennyire lerágott csont is, nem véletlenül beszélünk sokat a mai napig Szapporóról: tényleg csodaszámba ment. Össze­hasonlítva a sportági nagyhatalmakkal, a mi lehetőségeink mai fejjel felfoghatatlanul szűkebbek voltak: volt maximum negyven játékosunk az egész országban, egy-két ember kivételével mindenki itthon játszott, zömmel Dunaújvárosban és Székesfehérváron. Emiatt szoros volt a közösség, a tagjai gyerekkoruk óta jól ismerték egymást; a pálya­futásuknak és ennek az időszaknak a tulajdon­képpeni megkoronázása a szapporói feljutás, majd a következő évben a svájci elitvébé-­részvétel” – idézi fel a Dunaújvárosból elinduló Vas János.