Szalai Ádámot újra kísérti az ellentmondás

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

„»Elvesztettünk egy meccset, megnyertünk egy nagyobbat! Jobbulást!« Egy a sok komment közül Szalai Ádám szombat éjszaka posztolt bejegyzésére, amelyben a magyar labdarúgó-válogatott korábbi csapatkapitánya, jelenlegi pályaedzője mindenki megkönnyebbülésére azt tudatta az érte aggódókkal: köszöni a rengeteg üzenetet, jól van. »Elvesztettünk egy meccset, megnyertünk egy nagyobbat! Jobbulást!« Az elmúlt napok mottója is lehetne ez a két mondat. Sűrítve azt kifejezve, hogy jól vizsgáztunk. Szurkolók, újságírók, mi, magyarok. Mindannyian.

Mi sem természetesebb, hogy még vasárnap délelőtt is Szalai Ádám drámai rosszulléte uralta a híreket. Megkönnyebbüléssel tehetjük hozzá: mértékkel. Ne akarjunk felelőst megnevezni azért a felkapott, de utóbb szerencsére tévesnek bizonyult értesülésért, miszerint Szalai Ádámot újra kellett éleszteni, hiszen aki a helyszínen csupán azt látta, hogy a magyar pályaedző mellkasát masszírozzák, érthetően erre a következtetésre juthatott. A sajtó később is beérte azzal, hogy Szalai Ádám jól van, az éjszakát már nem a kórházban töltötte, hanem együtt a többiekkel. 

Willi Orbán és az »érzéketlen« Wout Weghorst nyilatkozatával, valamint a három évvel ezelőtti műtéttel együtt összeáll a kép, Szalai Ádámnak minden bizonnyal epilepsziás rohama volt, méghozzá valószínűleg nem először az élete során. Ám erre sem cuppant rá a média, senki sem kezdett el kutakodni, vajon mikor jelentkezett először a betegség, senki nem akarta a korábbi futballista hozzátartozóit megszólaltatni, valamiképpen mindenki megértette és beérte azzal, hogy ez személyes ügy. Ha Szalai Ádám úgy gondolja, akkor majd nyilvánosság elé tárja, ha nem, hát akkor nem.”

***