Alázatos játék, csibészség a négyzeten: legyőzhetetlenek vagyunk a Puskás Arénában

Nyitókép: MTI/Kovács Tamás

Álombefejezéssel tartottunk itthon egy pontot a világklasszis németekkel szemben. A Puskás Arénában több, mint két éve nem kaptunk ki. A végkövetkeztetés pedig – ha a „minden szar” és a „minden jó” elképzeléseit kerülni akarjuk – egyszerű: 

Nem egyszer, nem kétszer „esnek meg” a pillanatok, mi több, a folyamatok velünk, hanem évek óta, lassan egy évtizede folyamatosan: ide tartoznak a 2016-os, 2020-as, 2024-es Eb-kijutásaink téttől izzó, eufóriába torkolló percei, maguk az Európa-bajnokságok (igen, a legutóbbi is Kevinnel), a Nemzetek Ligája sikertörténete, ahol évek óta a legjobbak között ragadtunk – az első divízióban maradásra most is megvan minden esélyünk –, a zsúfolt lelátók, a válogatott márkává emelkedése kis hazánkban, Szoboszlai, Kerkez, Sallai és a többiek berobbanása. A tét atmoszférája. A siker íze. Felsorolhatatlan.

Most újabb pillanatot kaptunk. A Nemzetek Ligája utolsó fordulójában leikszeltünk a németekkel egy örökre emlékezetes góllal, amit megérdemeltünk, mert jól játszottunk. Megalkuvás nélkül, de ésszel mentünk neki az utolsó percekben is a világklasszisok hadseregének, keveset hibáztunk, helyzeteink voltak, Szoboszlai vezérként, tálentumként viselkedett: és a meccs legvégén lenyúlt értünk a Futball Istene, hogy nekünk magyaroknak is bizonyítsa: nincsenek véletlenek, a munka elnyeri méltó jutalmát.

Mások meg nem? Ez is rendben van.

Újra bebizonyosodott: ha hozzuk, amit tudunk – rakkolás, csupaszív játék, taktikai fegyelem, egy-egy villanás –, akkor bármi lehet. Ha nem hozzunk, akkor is bármi lehet, csak ellenkező előjellel. Mert 

és a játékhelyzetekben szükséges, reflexszinten működő, mintakereső gondolkodásban. Hogy ez a különbség nem jött ki, abban elképesztő mennyiségű munka van. Nem megyünk bele abba, ami nyilvánvaló, mi is leírtuk százszor: az utánpótlásunkból nem érkeznek megfelelő minőségű játékosok megfelelő számban, hiányzik a versenyhelyzet, nincsenek meg a nemzetközi szintű automatizmusok a fiatal játékosainkban, a probléma jelentős. Tudjuk.

De 60 ezren járnak. Ettől Szoboszlai még klasszis, akit a mostani gólja – és játéka, és hozzáállása – megint közelebb vitt a legenda státuszhoz.

A Nemzetek Ligájában tehát a harmadik helyen végeztünk a csoportunkban a németek és hollandok után, akik erősebbek nálunk, és a bosnyákok előtt, akiknél mi vagyunk erősebbek. Az Eb-n is a harmadik helyen végeztünk a németek és svájciak után, akik erősebbek nálunk és a skótok előtt, akiknél mi vagyunk erősebbek. 

Innen lehet tovább fejlődni.