„Aki nem bírja az állandó nyomást, nem a Fradiba való!” – Vincze Ottó éles kritikája a Mandinernek

Nyitókép: Varga Barnabás villanásaira nagy szükség van! Fotó: MTI/Illyés Tibor

***

A Ferencváros korábbi válogatott középpályása egyetért Kubatov Gáborral, hogy nem igazán látványos a csapat játéka, és elsősorban a katarzisélményt hiányolja. Elárulja, hogyan lehet még jobb a csapat, mit vár Pascal Jansentől, és mi az, amit nem csíp Saldanhában. Bízik abban, hogy az utódok végre megverik a Dinamo Kijevet, és azt is elárulja, ha elmegy egy iskolába élménybeszámolót tartani, ma már a tanárok emlegetik csillogó szemmel a Grasshoppersnek rúgott két gólját. Nagyinterjú.  

Hogy tetszik eddig az őszi Fradi?

Ha egy szóval kéne kifejezni magam, azt mondanám: egysíkú. Nincsenek nagy kilengések, a játékosok tisztességgel csinálják a dolgukat, hol eredményesen, hol kevésbé eredményesen, ettől függetlenül persze, ismét meggyőzően nyerik majd a bajnokságot. Nem alakult ki még a komplett csapat, ez a magyarázata, hogy csupán úgy teljesítenek, ahogy minimum elvárható. De ne feledjük: az eredményes nemzetközi kupaszereplés mindig kompenzálja a kissé „macskásabb” hazai produktumot. Ám a Fradinak itthon csak egy célja lehet: minél több fronton nyerni!  

Ezzel együtt a bajnokságban mintha kissé megtorpantak volna: az utolsó négy meccsen csak 5 pont jött össze…

Nem meglepetés, hogy a Fradiból az összes rivális alaposan felkészül, és a védekezés az alapfelállásuk. Ehhez jön még a csapat  nagyon sűrű programja, a rengeteg mérkőzés. Éppen ezért a játékosoknak azt kell megérteniük: mivel három-, négynaponta játszanak, a bajnokságban is a maximumon kell pörögniük, hiszen ha nem így történik, azt az ellenfelek egyből kihasználják. 

Mennyire ért egyet azzal, hogy nem elég látványos a Fradi játéka?

 Ehhez minden feltétel adott: az infrastruktúra, a lelkes közönség és a megfelelő szintű játékoskeret. Ez mindenképpen kiemeli a Fradit a hazai mezőnyből. Ám azt se feledjük: az európai élcsapatok is átesnek hasonló átalakulási folyamaton, gondoljunk csak például a Manchester Unitedre vagy az FC Barcelonára. 

Ráadásul több NB I-es klub megerősödött: a Paks újra és újra legyőzi a Ferencvárost, a Puskás Akadémia stabilan az élmezőny tagja, ráadásul az ősi vetélytárs Újpest is gazdaságilag stabil lett, így a kerete minősége is javult.

A Paks és a Puskás Akadémia kapcsán egy szó jut eszembe: a kiegyensúlyozottság. Hornyák Zsolt és Bognár György régóta dolgozhat a csapatával, a két klub játékoskeretének gerince évek óta nem változott, Felcsúton jó képeségű légiósok játszanak, míg Pakson válogatott szintű magyar labdarúgók villognak, elég, ha csak Böde Dániel, Varga Roland vagy Vécsei Bálint nevét említjük meg. Az Újpest mögé Közép-Európa egyik legdominánsabb vállalata, a MOL állt, amely képes egy nagyon komoly, profi klubot felépíteni. 

Még az is lehet, hogy az Újpest a Salzburg és a Lipcse mintájára nőheti ki magát, ebben a lila-fehérek akár korábbi játékosuk, Löw Zsolt tanácsát is kikérhetik. Fentiekkel szemben a Fradi kerete félévről félévre elég intenzíven változik, nem könnyű hosszú éveken át magas szinten játszani. Jó példa erre Abu Fani esete, aki a tavalyi szezonban berobbant, most viszont egyelőre csak nyűglődik, ám hasonló elmondható Ben Romdhanról is. Egyet kell tudomásul venni: az Üllői úton az állandó nyomás mellett kell folyamatosan magas szinten teljesíteni. Aki ezt nem bírja, nem a Fradiba való! Egy légiós pedig elsősorban azért jön a Ferencvároshoz, hogy kiváló teljesítményt nyújtson, majd tovább lépjen. Ezt is szem előtt kell tartani, és tudni kell kezelni. 

Ha már a légiósokat említette: Matheus Saldanha személye már csak azért is kihagyhatatlan, mert gólerős kezdés után egyértelműen visszaesett…

Saldanha elsősorban azért érkezett, mert Varga Barnabás mellé kellett még egy megbízható, gólerős csatár, mivel Pesics nem ez a szint, ráadásul sérülékeny is, ezért nem lehet rá stabilan számítani. Varga viszont egy nagyon súlyos sérülés után tért vissza; Saldanha valóban jól indult, és az is jól hangzik, hogy 17 góllal szerb gólkirály volt. De ne felejtsük el: lehet, hogy régen ez nem volt igaz, de ma már a szerb élvonal egyáltalán nem magasabb színvonalú az NB I-nél. A brazil fiú még aránylag fiatal, van benne potenciál, ráadásul, ha a nemzetközi kupaporondon is eredményes lesz, az értéke még inkább felértékelődik. Valóban érzi a kaput, ám az is látszik, hogy nem presszingel, nem védekezik, és gyakran elég komótosan játszik. Barni számára a legnagyobb kérdés: menekül maga elől vagy megy maga után? Az utóbbi években sikerült felépítenie magát, de türelem kell hozzá, míg 100 százalékosan a régi lesz. De nem féltem őt, mert egy jó gondolkodású, okos srác, aki biztos, hogy nem hagyja el magát. 

Az Európa Ligában viszont összejött az első győzelem: a Nice elleni diadal után a Fradi csütörtökön azzal az ukrán Dinamo Kijevvel játszik (Hamburgban), amelyet már emberemlékezet óta nem sikerült legyőzni. Mi kell a sikerhez?

Ez már egy másik Fradi és egy másik Dinamo Kijev, amely legutóbb a Bajnokok Ligájában összecsapott egymással. 

 Szerhij Rebrov idejében egy nagyon fegyelmezett, kevés egyéni játékra épülő csapatjátékot láthattunk, Pascal Jansen viszont más típusú edző. Talán nem annyira emocionális, mint jó néhány elődje, ráadásul kívülről néha túl nyugodtnak tűnik. Ezzel együtt egy karakteres szakember, akit a játékosok elfogadnak, ezért biztos vagyok benne, hogy a Kijev ellen is egy jó és eredményes taktikát talál ki.

A Grasshoppers – Ferencváros BL-csoportmérkőzés összefoglalója – benne a Vincze Ottó-duplával...

Közel 30 év után önnel kapcsolatban a leggyakrabban még mindig a Grasshoppersnek rúgott két gólját emlegetik. Nem zavarja ez?

Egy futballista kapcsán a hálának két fajtája létezik. Amikor a játékával örömet szerez, akkor a szurkoló hálás, amikor pedig évek, évtizedek múlva is fölemlegetnek egy-egy mérkőzését, akkor ő hálás, hogy nem felejtették el. Ma is gyakran járok élménybeszámolókra, és most már a tanárok emlegetik csillogó szemmel, hogy annak idején majd kiugrottak az ablakon, amikor a Grasshoppersnek azt a két gólt rúgtam. A mi generációnk velünk együtt élte át ezt a katarzist, amely természetesen meghatározta a pályafutásomat. Rengeteg nálam sokkal jobb képességű játékos van, akinek, ha kimondják a nevét, egyetlen góljára sem emlékeznek a szurkolók. Azért vagyok hálás a sorsnak, mert a Grasshoppers elleni duplán kívül az AEK Athénnak szögletből rúgott találatomra is sokan emlékeznek, vagy éppen a Diósgyőrnek 40 méterről rúgott bombámat és a Vidi ellen elért két gólomat is a mai napig sokat emlegetik a drukkerek. Erre szoktuk azt mondani, ezeket az élményeket és emlékeket már senki nem veheti el tőlem…