Soha nem irigykedtem! Én egy elég szegény családból származom, és ha utaztunk, láttunk egy szép házat, örültem, hogy másoknak van. Olyan típus vagyok, akinek nem a pénz körül forog az élete. Nyilván a mostani kereseteket össze sem lehet hasonlítani a mi időnkbeliekkel. Főképp nemzetközi szinten.
Hihetetlen: egy év alatt meg lehet keresni egy ház árát. Akkor talán száz tégla árát lehetett összehozni egy prémiummal.
Mondok egy példát: játszottunk az Internazionáléval 1976-ban az UEFA Kupában, a milánói San Siróban nyertünk 1-0-ra százezer szurkoló előtt, Kispesten 1-1-et értünk el, továbbjutottunk. Ameddig mi a Honvédnél pontonként 3 ezer forintot kaptunk, jól lehetett tankolni belőle, az olaszok 7 ezer dollárért játszottak – egy új Mercédesz ára volt!
Korábban nyilatkozta, hogy tíz térdműtétje volt, pályafutása után kocsmát üzemeltetett, az állómunka megviselte. Látom, hogy bicegve jár. Milyen a kapcsolata a futballal?
Magas szinten nem edzősködtem, pedig már 2002-ben megvolt az A típusú képesítésem. Tehát csinálhattam volna, de a lábaim nem voltak jók. Van egy későn született fiam, aki Budakalászon nevelkedik, ott, ahol én vagyok az ifjúsági csapat edzője. Amit tudok, tevékenykedek, űzöm-hajtom a fiatalokat. Néha leülök, úgy irányítom őket. Elfogadnak így, ahogy vagyok. Őszi bajnokok lettünk.