„Szenzációs mérkőzést játszottunk a Feyenoord stadionjában. A több mint ötvenezer néző fantasztikus hangulatot teremtett. Nem volt rajtunk nyerési kényszer, de abban az időben – nem úgy, mint most – mi bárkivel szemben eséllyel léptünk fel, minden csapattal pariban voltunk, így Hollandiával is. Pedig akkor a válogatottjuk erősebb volt, mint a mai, Marco van Basten, Frank Rijkaard, Ruud Gullit, Erwin Koeman játszott náluk. Olyan klasszis futballisták, akik később, 1988-ban Európa-bajnokok lettek. És igen, nyerhettünk volna ellenük 3–1-re is.
Az utolsó percben felrúgtak engem, 11-es, csak a Varga Józsi fölé rúgta a büntetőt. De persze így is örültünk meccs után, hiszen győztünk, ráadásul a második gólt én szereztem.
Amúgy ez volt pályafutásom egyik legszebb találata. Igaz, volt benne egy kis szerencsefaktor is. Csongrádi Feritől kaptam egy fantasztikus labdát, amit a combommal átvettem, és a tizenhatosról, bal-kötőből, jobb külsővel elpasszoltam ütemtelenül. A hazai kapus, Hans van Breukelen elmozdult jobbra, a labda meg kínos lassúsággal bevándorolt a hosszú sarokba, amit ő már nem ért el, s ezzel lett 2–1” – emlékezett vissza az 1984-es hollandoknak lőtt góljára Esterházy Márton.