„Nem kell nekem állandóan osztani az észt!” – interjú Cseh Lászlóval

Nyitókép: Árvai Károly

2014-ben kérdeztem a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó Kásás Tamást, hogyan lett a budapesti Európa-bajnokság nagykövete, illetve mi a feladata. Kezdetben nem igazán érezte otthonosan magát a szerepkörben. Ön már megszokta?
Még nem vagyok tisztában a nemzetközi nagyköveti pozíció minden egyes aspektusával, de vallom: fontos az úszásnak és magának a versenyzésnek a népszerűsítése akár csupán idehaza is. Amikor majd a Duna Arénában leszek a világbajnokságon, lehet, hasznos lesz a sportolóknak, amikor elbeszélgetek velük, átadom nekik a tapasztalataimat. Mindez a későbbiekben segítheti a pályafutásukat.

2021-es visszavonulása óta miért nem kapott érdemi szerepet azon a területen, amelyen sportolóként felettébb sikeres és népszerű volt?
Távol tartottam magam az úszósporttól az érzelmek és sok egyéb dolog miatt. Most is csupán alkalmi jelleggel vállaltam el a feladatot.

Ki győzte meg?
Felkértek rá, gondolkodtam rajta, és úgy éreztem, ez egy jó ügy és egyben ürügy lehet arra, hogy picit visszakerüljek a sportág vérkeringésébe. 

Remek alkalom, de nem érzem azt, hogy mindennap az úszásban, az uszodában kellene tevékenykednem.

Ha edzőként nem is, más szerepben el tudná képzelni magát a szeretett sportágában?
Nem feltétlenül találok ilyet annyi idő után, amennyit az uszodák világában töltöttem.

Tanácsadó?
Szerintem nem biztos, hogy ennek a szónak olyan pozitív jelentése van, mint ahogy gondolunk rá. Tanácsokat szívesen adok bárkinek, aki kér tőlem. 

Bizonyos kényes kérdésekben nem foglal állást, pedig súlya van a szavainak. Miért nem szerepel többet, miért nem lett megmondóember?
Nem biztos, hogy minden kérdésben állást kell foglalnom vagy egyáltalán meg kell szólalnom. Milák Kristóffal kapcsolatban kérdeztek, és kizárólag a saját meglátásaimat tudtam elmondani, egyszerűen beleképzeltem magam a helyébe. Nem kell nekem állandóan osztanom az észt. Van azért olyan, akivel megosztom az álláspontomat, de nem tárom a nagyközönség elé.

Sokan leírták a hírek szerint új utat járó, kevesebbet edző világcsúcstartót. Meglepte?
Megvan az egészről a véleményem, ám nagyszerűen versenyzett. Gratulálok neki!

Eljátszott a gondolattal, milyen lenne rajtkőre állni az első hazai rövidpályás vb-n?
Igen, főként azon gondolkodtam, hogy ha most olimpia után lennék, az lenne a kérdés, milyen mentális állapotban vagyok, illetve az előző évek felkészülései mennyire lettek volna megterhelők. Biztos, hogy felszívnám magam, és hazai közönség előtt még indulnék, és csak utána tartanék nagyobb pihenőt. Úgy látom, ha az ember hosszú pályafutást szeretne, akkor be kell iktatni megfelelő szüneteket. A riói olimpia után, 2017-ben úgy érzetem, ha nem Budapesten lett volna a nagy medencés világbajnokság, kihagytam volna. Edzettem volna, és mindössze kisebb-nagyobb egyéb versenyekre mentem volna el.

Hasonló volt a helyzet neves vízilabdázóinkkal, akik a budapesti vb-ezüstérem után 2018-ban szüneteltették a válogatottságukat. Ez is azt mutatja, hogy a sportolók is emberek, akik extrém terhelésnek és stressznek vannak kitéve. Kiszakadva a mókuskerékből hogyan él manapság?
Neveljük a kislányunkat, igyekszünk megfelelni a szülőség feladatainak. Egyébként különleges dolgok nincsenek az életemben. Az Ötpróba tömegsportsorozat nagyköveteként részt veszek úszó-, futó-, kerékpáros-eseményeken. Ott szoktam lenni a Nagy sportágválasztón, a Mozgás éjszakáján, tehát ami a sporthoz kapcsolódik, abban azért igyekszem részt venni. Ezáltal én is nyerek egy kis motivációt, hogy a hétköznapi életben rávegyem magam a mozgásra.

Szemmel látható, hogy van némi súlyfeleslege. Elengedte magát?
Eltűnt az igazi motivációm. Korábban azért keltem fel korán és mentem edzeni akár naponta kétszer is, hogy a világ legjobbja legyek. Ez eltűnt, de erősen hiányzik az életemből. Persze tudom jól, azért kell mozogni, sportolni, hogy egészséges legyek, jobban érezzem magam a bőrömben.