Szerda este megszületett a magyar küldöttség harmadik érme a párizsi paralimpián: az úszó Konkoly Zsófia arany- és Illés Fanni ezüstérme után az asztaliteniszező Major Endre bronzérmes lett a kategóriájában (MS1).
Nyitókép, fotó: MPB/Szalmás Péter
***
Vámos Tamás/Párizs
Tudni kell, a parapingpong az egyetlen sportág a párizsi eseményen, amelyen nem játszanak bronzmérkőzést, aki bejut a legjobb négy közé, már mindenképpen medáliát vihet haza.
A Major Endre – Robert Davies mérkőzés azért is volt pikáns, hiszen a 2023-as sheffieldi Európa-bajnokság döntőjében is találkoztak egymással – akkor honfitársunk győzött!
A paralimpiai elődöntő elején az ATSK Szeged versenyzője kissé beragadt, Davies 6-0-ra elhúzott, és ez meg is adta az első játszma alaphangulatát: az angol 11-6-ra győzött, és ugyanilyen arányban nyerte meg a másodikat is.
Az már ekkor látszott: Endre elsősorban riválisa szerváival nem tud mit kezdeni, ugyanakkor a második játszmában már sokkal nagyobb ellenállásra késztette ellenfelét.
A harmadik játszmában végre Major Endre igazi énjét láthattuk: először a mérkőzés folyamán vezetett (2-1), majd 8-5-re elhúzott, ám a brit 9-9-nél utolérte. De innen már nem engedte ki a gyeplőt a kezei közül Major: 11-9-re hozta ezt a szakaszt.
A következő játszmában Davies 7-2-re, majd 7-4-re is vezetett, ám a szegedi versenyző – hatalmas lelkesedéssel – egyenlíteni tudott (7-7), a végén fej fej mellett haladtak a felek, végül Robert Davies 16-14-re nyert, és ezzel 3-1-re a győzelem is az övé lett.
Semmilyen kritika nem érheti honfitársunkat, hiszen a riói negyedik és a tokiói ötödik hely után a maximumot hozta ki magából, és megszerezte élete első paralimpiai bronzérmét. Érthető, hogy az elődöntő végén mosolyogva állt a Mandiner rendelkezésére:
„Nagyon jól éreztem magam a mérkőzésen, és pontosan tudtam, hogy milyen taktikát kell választanom.
Mivel Davies erősebbet üt, mint én, az elejétől kezdve a védekezésre kényszerültem, és csak úgy lehetett esélyem, ha a háló mögötti beejtésekkel próbálkozom.
Mivel – még egyszer mondom – nem tudok olyan erősen ütni, mint ő, ezért az ejtésekkel operáltam, de az első két játszmában ez nem igazán jött be, másrészt ellenfelem hatalmas csavarásaival a mérkőzés első felében nem is tudtam mit kezdeni. A mérkőzés második felében kezdtem ráérezni a helyes taktikára, de ez ma este kevés volt ahhoz, hogy legyőzzem őt”.
Természetesen felmerül a kérdés: a sheffeldi Eb-döntő után nem volt-e fokozott revansvágy Davies-ben? Major Endre határozottan vágta rá:
„Dehogynem! Ráadásul a tavalyi kontinensviadal döntőjében kísértetiesen hasonló koreográfia zajlott le: ott is 2-1-re vezetett, majd kikapott. Nagyon benne volt a bizonyítási vágy, nagyon felkészült ellenem, és el kell ismerni: ezen az estén jobban is játszott nálam!”
Több fordulópontja volt a mérkőzésnek, de egyik sem volt olyan döntő mértékű, hogy a szegedi kitűnőség a maga javára tudja fordítani a találkozót. De vajon miért nem? Erre a felvetésre Major Endre így felelt:
„Tudtam, hogy ha ráérzek a labdáira, a csavarásaira, a váratlan fonákjaira, akkor megfordíthatom a mérkőzés állását. Bevallom, ez egy nagyon picit későn jött...
Ha hamarabb megtalálom az ellenszert, és rájövök arra, hogy mely szerváim okozzák neki a legnagyobb nehézséget, akkor akár győzhettem is volna.
Az időkérés során az edzőm próbálta felhívni a figyelmemet arra, hogy a szervákat miképpen fogadhatom eredményesebben, illetve, hogy melyek azok az akciók, amelyeket erőltetnem kellene a siker érdekében. De sajnos túl későn kaptam észbe!”.
A mérkőzés legizgalmasabb része a negyedik játszma volt, amely nem mindennapi fordulópontot és feszültségeket hozott, és amelyet 16-14-re hozott Robert Davies. A kitűnő parapingpongos egyetértett ezzel a véleménnyel, de arra felvetésre is felelt, miért pókerrccal, szinte érzelmek nélkül játszik végig egy meccset?
„Belülről is nagyon izgalmas csata volt, mindent elkövettem a siker érdekében. Az pedig, hogy nem látszanak rajtam az érzelmek, egyáltalán nem tudatos, ezzel együtt nem kell tudnia senkinek, (pláne a riválisomnak), hogy mennyire élvezek egy-egy mérkőzést. Ez a csata is ilyen volt, szerintem kifejezetten színvonalas csatát vívtunk”
Ahogy azt a párizsi olimpián már megszokhattuk, az asztaliteniszmérkőzések is tömött lelátók előtt, remek hangulatban teltek. Vajon ez a miliő mennyire dobja fel a versenyzőket? Azért is jogos a kérdés, mert hazánkban egyáltalán nem jellemző, hogy roskadoznának a lelátók egy-egy bajnok mérkőzés alatt...
„Ilyen körítésben még soha nem volt részünk! Fantasztikus hangulatot teremtettek a nézők, amely teljesen szokatlan volt számomra, de rendkívül pozitív hatással volt rám! Ezután még szép, hogy van motiváció bennem Los Angeles-i paralimpiai játékokat illetően is. De azt is elárulom: a párizsi esemény minden szempontból az első helyen áll a karrieremben. S nem csak az első érmem miatt, hanem a felejthetetlen hangulat és a körülmények miatt is... ”
Zelenszkij nem hátrál meg, fegyverszállítást is követel Magyarországtól, sőt már a Török Áramlat gázvezetéket támadják az ukránok. Mi jöhet még? Ki rántja el a kormányt? Itt a Mesterterv legújabb adása.
Kiderült, mi csalt könnyeket a francia elnök szemébe.
A sikerkapitány többek között a kezdetekről, magyarságról, sikerekről, mindennapokról, ünnepekről és az olimpiai bajnoki címről beszélt lapunknak.
A párizsi olimpia óta megváltozott az élete a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia 21 éves versenyzőjének, aki előbb K4 500 méteren (Pupp Noémival, Csipes Tamarával és Gazsó Alida Dórával egy hajóban) lett bronzérmes remek hajrát követően, majd másnap Pupp mögött ülve K2 500-on is harmadik lett. Interjú Fojt Sárával.
A belügyminiszter is megszólalt az olimpiai rendezéssel kapcsolatban, mellyel szerinte Németország hatalmas lehetőséget kapna.
Vészhelyzet: már több mint száz olimpikon küldte vissza a párizsi játékokon szerzett érmét.
A hírek szerint rengeteg hibás medált küldtek már vissza az elégedetlen sportolók, akik a tavalyi párizsi olimpián állhattak dobogóra.
”Véletlenül” kihagyták a lényeget.
És nem lapítanak, mint khm.. nyúl a fűben? Igaz?
