Szerda este megszületett a magyar küldöttség harmadik érme a párizsi paralimpián: az úszó Konkoly Zsófia arany- és Illés Fanni ezüstérme után az asztaliteniszező Major Endre bronzérmes lett a kategóriájában (MS1).
Nyitókép, fotó: MPB/Szalmás Péter
***
Vámos Tamás/Párizs
Tudni kell, a parapingpong az egyetlen sportág a párizsi eseményen, amelyen nem játszanak bronzmérkőzést, aki bejut a legjobb négy közé, már mindenképpen medáliát vihet haza.
A Major Endre – Robert Davies mérkőzés azért is volt pikáns, hiszen a 2023-as sheffieldi Európa-bajnokság döntőjében is találkoztak egymással – akkor honfitársunk győzött!
A paralimpiai elődöntő elején az ATSK Szeged versenyzője kissé beragadt, Davies 6-0-ra elhúzott, és ez meg is adta az első játszma alaphangulatát: az angol 11-6-ra győzött, és ugyanilyen arányban nyerte meg a másodikat is.
Az már ekkor látszott: Endre elsősorban riválisa szerváival nem tud mit kezdeni, ugyanakkor a második játszmában már sokkal nagyobb ellenállásra késztette ellenfelét.
A harmadik játszmában végre Major Endre igazi énjét láthattuk: először a mérkőzés folyamán vezetett (2-1), majd 8-5-re elhúzott, ám a brit 9-9-nél utolérte. De innen már nem engedte ki a gyeplőt a kezei közül Major: 11-9-re hozta ezt a szakaszt.
A következő játszmában Davies 7-2-re, majd 7-4-re is vezetett, ám a szegedi versenyző – hatalmas lelkesedéssel – egyenlíteni tudott (7-7), a végén fej fej mellett haladtak a felek, végül Robert Davies 16-14-re nyert, és ezzel 3-1-re a győzelem is az övé lett.
Semmilyen kritika nem érheti honfitársunkat, hiszen a riói negyedik és a tokiói ötödik hely után a maximumot hozta ki magából, és megszerezte élete első paralimpiai bronzérmét. Érthető, hogy az elődöntő végén mosolyogva állt a Mandiner rendelkezésére:
„Nagyon jól éreztem magam a mérkőzésen, és pontosan tudtam, hogy milyen taktikát kell választanom.
Mivel Davies erősebbet üt, mint én, az elejétől kezdve a védekezésre kényszerültem, és csak úgy lehetett esélyem, ha a háló mögötti beejtésekkel próbálkozom.
Mivel – még egyszer mondom – nem tudok olyan erősen ütni, mint ő, ezért az ejtésekkel operáltam, de az első két játszmában ez nem igazán jött be, másrészt ellenfelem hatalmas csavarásaival a mérkőzés első felében nem is tudtam mit kezdeni. A mérkőzés második felében kezdtem ráérezni a helyes taktikára, de ez ma este kevés volt ahhoz, hogy legyőzzem őt”.
Természetesen felmerül a kérdés: a sheffeldi Eb-döntő után nem volt-e fokozott revansvágy Davies-ben? Major Endre határozottan vágta rá:
„Dehogynem! Ráadásul a tavalyi kontinensviadal döntőjében kísértetiesen hasonló koreográfia zajlott le: ott is 2-1-re vezetett, majd kikapott. Nagyon benne volt a bizonyítási vágy, nagyon felkészült ellenem, és el kell ismerni: ezen az estén jobban is játszott nálam!”
Több fordulópontja volt a mérkőzésnek, de egyik sem volt olyan döntő mértékű, hogy a szegedi kitűnőség a maga javára tudja fordítani a találkozót. De vajon miért nem? Erre a felvetésre Major Endre így felelt:
„Tudtam, hogy ha ráérzek a labdáira, a csavarásaira, a váratlan fonákjaira, akkor megfordíthatom a mérkőzés állását. Bevallom, ez egy nagyon picit későn jött...
Ha hamarabb megtalálom az ellenszert, és rájövök arra, hogy mely szerváim okozzák neki a legnagyobb nehézséget, akkor akár győzhettem is volna.
Az időkérés során az edzőm próbálta felhívni a figyelmemet arra, hogy a szervákat miképpen fogadhatom eredményesebben, illetve, hogy melyek azok az akciók, amelyeket erőltetnem kellene a siker érdekében. De sajnos túl későn kaptam észbe!”.
A mérkőzés legizgalmasabb része a negyedik játszma volt, amely nem mindennapi fordulópontot és feszültségeket hozott, és amelyet 16-14-re hozott Robert Davies. A kitűnő parapingpongos egyetértett ezzel a véleménnyel, de arra felvetésre is felelt, miért pókerrccal, szinte érzelmek nélkül játszik végig egy meccset?
„Belülről is nagyon izgalmas csata volt, mindent elkövettem a siker érdekében. Az pedig, hogy nem látszanak rajtam az érzelmek, egyáltalán nem tudatos, ezzel együtt nem kell tudnia senkinek, (pláne a riválisomnak), hogy mennyire élvezek egy-egy mérkőzést. Ez a csata is ilyen volt, szerintem kifejezetten színvonalas csatát vívtunk”
Ahogy azt a párizsi olimpián már megszokhattuk, az asztaliteniszmérkőzések is tömött lelátók előtt, remek hangulatban teltek. Vajon ez a miliő mennyire dobja fel a versenyzőket? Azért is jogos a kérdés, mert hazánkban egyáltalán nem jellemző, hogy roskadoznának a lelátók egy-egy bajnok mérkőzés alatt...
„Ilyen körítésben még soha nem volt részünk! Fantasztikus hangulatot teremtettek a nézők, amely teljesen szokatlan volt számomra, de rendkívül pozitív hatással volt rám! Ezután még szép, hogy van motiváció bennem Los Angeles-i paralimpiai játékokat illetően is. De azt is elárulom: a párizsi esemény minden szempontból az első helyen áll a karrieremben. S nem csak az első érmem miatt, hanem a felejthetetlen hangulat és a körülmények miatt is... ”
A sportvezető reméli, hogy legutóbbi kitüntetése nem egy életpálya lezárása, hiszen még rengeteg tennivalója akad. Személyes sikerének tartja, hogy Párizsban mindegyik magyar aranyéremért élőben szurkolhatott, és bízik benne, hogy a budapesti olimpia megrendezése nem csak egy álom marad. Interjúnk!
A Magyar Paralimpiai Bizottság pénteki közgyűlésén egyhangú szavazással választották újra elnökké a sportvezetőt, így immár harmadik ciklusát kezdheti a szervezet élén. Lapunknak elárulta, mit tanult a fogyatékkal élőktől, illetve mit jelent a parasportnak, hogy az egyik edzője lett Milák Krisóf kiválasztottja.
A sportoló a Dunaújvárosi Ökölvívó SE vendégeként tartott élménybeszámolót.
Az öttusázók távozóban lévő szövetségi kapitánya állítja, nem ő nem akarta kivinni a nyári játékokra a későbbi aranyérmest. El is meséli, mi állt a háttérben, és milyen új sportág felé kacsintgat...
Az Úr adott nekem mindent, ahogy a karrieremben, úgy a magánéletben is, nekem az Isten az első, és erre büszke vagyok, írta Nemanja Majdov.
Három bomba robbant, de az európai pusztítók voltak a legkegyetlenebbek, mikor kivégezték a csoportokba verődött tömeget.
